Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Utófeszített vasbeton csőzsilipek 471 Az utófeszített csőszakasz betonozásának hiányosságaira sajnálatos, de szerencsésnek mondható, véletlen terelte a figyelmet. A csőzsiliphez vezető belvízcsatornából a víz betört az utófeszített csőszakaszba. A cső megtelt vízzel, és a felső hornyok teljes hosszában, valamint több más helyen csurgást észleltek. A csurgás a betonban levő kavicsfészkek helyén indult meg. A beton kijavítását — a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság javaslatára — a tél folyamán, torkrét-eljárással kívánták elvégezni. A munka végrehajtását azonban megakadályozta a rohamosan emelkedő tiszai vízállás. Az árvízveszély miatt — a munka állására való tekintet nélkül — a munkagödröt be kellett 1 ölteni és az árvédelmi töltést vissza kellett állítani. Így a hornyokat nem lehetett az előírásnak megfelelően habarccsal kitölteni. A visszatöltésnek igen nagy jelentősége volt kísérleti szempontból. Ritkán adódik alkalom arra, hogy csőzsilipet terheljünk és rövid időn belül újra tehermentesítsünk. Mint már említettük, a csőtest hideg, esős időben, mostoha körülmények között készült, és félő volt, hogy az előírt szilárdságot el nem érő betonja tönkremegy az idő előtti gyors terhelés következtében. Tanulságos volt a csőzsilip időleges terhelésének megfigyelése abból a szempontból is, hogy a terhelés, majd a tehermentesítés milyen mozgásokat okoz a csőtestben. A csőzsilip ,,exhumálása" 1953. május 29-én kezdődött. A tervezett munkasorrend a következő volt : 1. A még hiányzó hullámtéri csőszakasz alapgödrének földkiemelése és betonozása. 2. Az árvédelmi töltés kibontása. 3. Az utófeszített csőszakasz kijavítása és burkolások. 4. Az árvédelmi töltés helyreállítása. 5. A körtöltés elbontása és a hullámtéri szakasz földvisszatöltése. 6. Szádfalazás, vízzáró betonfal elkészítése és a körtöltés alatti csőszakasz betonozása. 7. Korlátok, záróelemek és lefedő pallók elhelyezése, befejező munkák. A kivitelező vállalat igyekezett a fentiekben megállapított munka-sorrendet betartani. Közben, június 13-án a zöldár tetőzött. A belvízcsatornát újra el kellett zárni, ennek ellenére azonban a munka teljes erővel folyt. Az árvédelmi töltés kibontása előtt az utófeszített csőszakaszban korábban elhelyezett csapokat bemérték, hogy a csőtest mozgását a kibontás, majd terhelés előtt figyelemmel kísérhessék. A csőtest maximális behajlása a terhelés után 6,5 nnn volt, majd az újra-kibontás után a cső az eredeti alakját visszanyerte. A besüllyedés legnagyobb értéke a cső vízfelőli oldalán, a nyílás г/

3-a táján volt észlelhető. A csőtestet kiszabadítása után gondosan lemosták, érdessé tették, gyökérkefével jól megtisztították. Különösebb hiba nem látszott rajta. Most mutatkozott meg az utófeszítés előnye. Mint már említettük, a statisztikai számítás szerint a betonban a terhelés alatt sem állhattak elő húzófeszültségek. A számítás szerint a csőfalakban teljes terhelés mellett 0—70 kg/cm

2 nyomóigénybevétel volt, és így repedések nem keletkezhettek. A heterogén cementből készült beton a műtárgy megterhelése után is tovább szilárdult, és a kibontott műtárgy betonjának minősége szemlátomást jobb volt, mint a betöltés alkalmával.