Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

452 Mosonyi Emil 2. A változatlan vonóerővel megtett utakon — változatlan vízmély ség'™esetén — az utazási időnyereséggel közelítően arányos üzemanyagmegtakarltás]]ár. 3. De a duzzasztás következtében megnövekedett mélységű vízben a hajóellenállás kisebb, ami változatlan vonóerő esetén sebességnövelést enged meg, vagy — az eredeti holtvízi sebesség megtartásával — a vonóerőszükségletet csökkenti. Mindkét eset további üzemanyagmegtakarítást eredményez. Az első kérdéssel érdemes részletesen foglalkozni, még akkor is, ha többkevesebb elhanyagolással közelítjük meg a probléma megoldását. Először induljunk ki abból a feltevésből, hogy valamely csatornázott folyó vízlépcsői szorosan csatlakoznak egymáshoz, tehát kisvíz idején az alsóbb vízlépcső duzzasztásának a hatása éppen a következő vízlépcsőig ér el (1. ábra). Az egyenlő L távolságban feltételezett vízlépcsők által létrehozott duzzasztási görbéket helyettesítsük vízszintes érintővel induló másodfokú parabolákkal, s tekintsünk el a víztükörszélesség növekedéséből származó sebességcsökkenéstől is, azaz feltételezzünk meredekfalú medret. A levezetendő eredmények felhasználása szempontjából mindkét közelítés a biztonság javára szolgál. Vezessük be még a következő jelöléseket (2. ábra) : H a vízlépcső magassága, h

0 az eredeti átlagos vízmélység, y a duzzasztott víz mélysége a vízlépcsőtől felfelé számított x távolságban, v

0 az eredeti sebesség átlagos értéke a sodorvonalban, J a természetes vízszín átlagos esése, с a hajó holtvízi haladási sebessége, vagyis az úo. relatív sebessége.