Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

426 Szászhelyi Pál—Varsa Ferenc Az 58 szakadás hosszúság szerinti megoszlása a következő volt : < 100 m 40 szakadás 100-200 m.. 17 > 200 m 1 A jobbparti szakadások hossza végső kifejlődésükben 2281 fm, a balpartiaké 1973 fm, összesen 4254 fm. A szakadások közül 10 m-nél mélyebb kimosás (kopolya) a jobbparton 4, a balparton 3 helyen alakult ki. Az elöntött területek mielőbbi felszabadítása érdekében a védvonalakon 14 átvágás (a jobbparton I—XI. és a balparton I—

III.) készült 355 fm együttes hosszban. Egy nyílást kiszélesítettünk 110 m-re, 4 helyen az utat átvágtuk 5 m hosszban (Baja városánál, a sükösd—dusnoki úton és a tolna—faddi úton), (1. kép) és végül a Sámá%tanya melletti elszigetelő gáton 2 db 40 m-es nyílást robbantottunk ki. 1. A kiöntött vizek visszavezetése érdekében végrehajtott munkák Március 17-e — a vízállások kiegyenlítődése — után a Duna vízszínének apadásával megindult az öblözetekből a szakadásokon keresztül betört vizek visszafolyása. Az egyes öblözetek víztelenítésének időbeni alakulását az 1. táblázatban összefoglalt adatok jellemzik. A kiöntött vizek jelentős része minden különösebb beavatkozás nélkül visszafolyt a mederbe. Mégis, már az első napokban nyilvánvalóvá vált, hogy a levezetés gyorsítása érdekében folyamatosan mélyíteni kell a szakadásokat (1. kép), és szükség szerint, megfelelő helyeken, át is kell vágni a töltéseket. A szakadásoknál a kezdeti heves visszafolyást gyors elapadás követte. Már a március 20-i jelentés megemlíti, hogy a gátszakadások jelentékeny része — a vízszínek kiegyen-