Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

416 Ihrig Dénes 2. Az ártérre betört vizek elszigetelése A gátszakadásokon betört víz elöntésének minél kisebb területre korlátozása az elszigetelés feladata. Mivel a vízbetörés helyét előre nem ismerjük, az elgátolást csak ritkán lehet feltételezések alapján előre készített tervek szerint elvégezni. Az elgátolás helyének megállapítására a víz előrehaladásának iránya és a sebessége az irányadó. A legnagyobb fokban gépesített munkának is van bizonyos teljesítményhatára, ameddig egy bizonyos munkatéren használható. Ezért már eleve el kell vetni az olyan elszigetelési vonalat — ha csak mint másodrendű gát nincs már megépítve —, amelynek megépítésére a víz előrehaladási sebessége nem ad elegendő időt (amilyen pl. a sükösd—dusnok—fajszi vonal volt). A márciusi árvíznél a betört vizek elszigetelésére egyaránt felhasználták az utak, vasutak töltéseit, alvó gátakat, magasabb terepvonulatokat. Mindezeket nyúlgátak építésével azonos magasságra — az elszigetelendő víz magasságára — kellett emelni, és a vízzárás biztosítása végett a bennük található nyílásokat — hidakat, átereszeket, bevágásokat — el kellett zárni. Az egyes elszigetelésekről a szakadások idősorrendjében az alábbiak szerint számolok be (lásd az I. mellékletet) : a) A Soroksári Dunaág elszigetelése. A tassi vízerőtelepnél (1581. fkm) a víz betörése a Soroksári Dunaágba március 8-án 11 óra 5 perckor indult meg, ahol a Dunaág mentén két oldalt régi alvó gátak voltak. Ezeknek a csekély magasságú gátaknak meghágásával, gyors átázásával és átszakadásával számolni lehetett. Ezért az elszigetelést az alvógátak megerősítésével, magasításával és meghosszabbításával kellett elérni. A balparton 8,5 km hosszúságban 80 cm magas nyúlgát, majd Kiskunlacháza nyugat felőli védelmére 6,0 km hosszú 100—200 cm magas új elszigetelő gát épült. A jobbparton a gátat 3,5 km hosszúságban kellett megtoldani és 4,6 km hosszúságban kellett nyúlgátat építeni. A betört víz feltartóztatása sikerült, és a Csepelsziget déli részén 8600, a Duna völgyében délfelé húzódó ártéren 115 000 hektár elöntését lehetett megakadályozni. b) Л dunajobbparti jaddi öblözet elszigetelése. A dombori gátszakadáson (1505. fkm) a víz betörése március 10-én 21 óra 20 perckor indult meg. A betört víz rövid idő alatt megtöltötte a dombori öblözetet, majd átszakítva a dombori hajóállomáshoz vezető utat, behatolt a faddi öblözetbe. Az elöntésnek Gerjen felé való elszigetelése az öblözet északi szélén húzódó alvó töltéssel, Fadd és Tolna községek belsőségeinek védelme pedig nyúlgáttal történt. Az alvó töltésnél a zsilipeknek elzárását, az alacsonyabb helyeknek nyúlgáttal való megemelését és a gát védelmében buzgárok, szivárgások, csurgások elfogását kellett elvégezni. Az elszigetelési munka nagy erővel (2500 főnyi honvédséggel), gépekkel (3 kotróval és dömperekkel) folyt és sikerült. Gerjen és Dunaszentgyörgy, valamint 5700 hektár terület mentesült az elöntéstől. c) A Hajós—Miske—Bátya—Fájsz elszigetelő vonal a Duna balpartján. Az első vajastoroki gátszakadáson (1493. fkm) a víz betörése március 13-án 9 órakor indult meg. Ezt a szakadást követte még további négy, majd az ártér déli részén az ún. békavári szakadás (1481. fkm), és a Dunavölgyi Főcsatorna