Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

406 Ihrig Dénes 3. kép. A dunavecsei töltcs tetején épített nyúlgát (1574. fkm), amely a dunaföldvári torlasz duzzasztotta víz betörését akadályozta meg. A felvétel már apadó víznél készült. (Sípos Béla felvétele) Picture 3. Dunavecse levee with additional embankment (1574 km), which prevented outbreak of water backed up by the barrier at Dunaföldvár on March 8,1956. Picture taken at recession of weder. Itt két esetet kell megkülönböztetni. Az első az, bogy a töltés koronáját meghágó víznél, amikor már a nyúlgátak tartják a vizet, közvetlen a töltés koronája alatti résznek kell ellenállnia a szivárgásoknak. Ez a rész pedig víz által nem járt, csak „biztonsági" része a töltésnek, és éppen ezért a földben túró állatok : vakondok, mezei egerek, sőt rovarok által átjárt, megbízhatatlan, laza földréteg. A víz hamar megtalálta, végig az egész gát mentén, a nyúlgátak alatt a járatokat, amelyeken percek alatt töltéseiázások és kimosások keletkeztek (4. kép). De a második, a nagy víznyomás következtében mélyebben a töltés belsejében történő kimosás elleni védekezés is súlyos volt. A töltésen keresztül történő szivárgások fagymentes időben idejében felismerhetők, és az ellenük való védekezésre van idő. A márciusi árvíz alkalmával a hosszantartó magas vízborítás felolvasztotta a vízfelőli rézsű fagyott kérgét, de a mentettoldali rézsű fagyott maradt. A vízfelőli oldalon a víz a töltéstestbe tudott jutni de a mentettoldali rézsűn a szivárgás a fagy miatt sok esetben csak későn mutatkozott. A belső elmosás munkája ilyenkor felgyorsul, és csak az idejében alkalmazott szádfalazás tud segíteni. Ezért nagy szádfalazó készültségre és sok szádfalazó munkára volt szükség. Igen nagy méretet öltött a buzgárosodás is, ami érthető. A gátalap szélessége ilyen nagy nyomásoknál a gát alatti szivárgás elleni védelemre nem elégséges. Pl. egy déldunai szabványos gátszelvény alapszélessége — 2 m-es vízoszlopot feltéte-