Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Csehidi: Д talajerózió mértéke 381 feltételezett központjában, a vízgyűjtőhatártól 112 m távolságban, végül a 4. mintát a lejtő alján, a vízgyűjtőhatártól 172 m távolságban vették. A Zdeslav-i mintaterület délnyugati fekvésű, a lejtő hossza 120 m. Esése 4°kal kezdődik, majd 6°-ra növekszik, míg az alsó részén csupán 2°. Talaja igen vízáteresztő vályog és homokos vályog. Az 1. talajmintát a vízgyűjtőhatáron, a 2-at ettől 45 m távolságra, a feltételezett legnagyobb erózió helyén, a 3-at a lejtő lábánál, az itt levő durvaszemcséjű hordalékkúpból, az utolsót pedig ennek a területnek az alsó szélén, az ottani finomszemcséjű hordalékból vették. Az I. táblázatból azt láthatjuk, hogy az erózió a finomabb szemcséket magába foglaló I —IV. osztályokba tartozó talajszemcsékre terjed ki. Az összehasonlítást megkönnyíti, ha a lejtőn és a lejtő lábánál az egyes osztályokban megállapított értékeket a megfelelő osztályba tartozó szemcséknek a vízválasztón meghatározott mennyiségéhez viszonyítjuk (II. táblázat). II. táblázat \ lejtőn és a vízválasztón mért szcinösszelételek összehasonlítása Riíany-i Zdeslav-i A tala minla száma m i n t a t e г ii 1 e t A tala minla száma I. í III. 1. t II. III. osztály 1 osztály 1. 1,00 1,00 • 1,00 1,00 1,00 1,00 2. 0,96 1,05 1,06 0,77 0,91 0,95 3. 0,81 0,73 0,82 0,12 0,13 0,36 4. 0,65 0,65 0,88 1,05 2,57 5,93 A 21 mintaterületen végzett vizsgálatok kimutatják a víz okozta erózió és a talajszerkezet közötti összefüggést. A kisebb eróziós hatás főként az I. és II. osztályhoz tartozó talajszemcsék százalékarányát csökkenti és az erősebb erózió már a III. osztályra is kiterjed. A kutatások eredményei szerint az első 3 osztály szemösszetétel változásának határértéke rendre 0,77, 0,87 és 0,90. Az erózió mértékének jellemzésekor a három osztály adatait együttesen veszik figyelembe. Ha az így számított összeg kisebb a fentebbi határérték összegénél 2,60-nál, jelentékeny erózióról van szó. Kisebb mértékű erózió esetében ez az érték meghaladja a 2,00-at, és eróziótól mentes területek esetében 3,00 közelében van. A bemutatott példa esetében a Ricany-i területnél az említett érték csupán 2,30, tehát nagvobb aránvú az erózió, mint a Zdeslav-i mintaterületnél, ahol ez az érték 2,63. A közölt egyszerű összefüggést arra használhatjuk fel, hogy a szemeloszlási vizsgálatokkal nyert eredményekből tájékoztató pontossággal megítélhessük az erózió mértékét. A gyakorlati vizsgálatoknál persze csupán két talajmintát kell vennünk, nevezetesen a vízgyűjtőhatáron és az erózió feltételezett központjában. Csehidi Géza