Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
Az öntözővíz-készlet meghatározása 369 földrajzi, hidrológiai és meteorológiai sajátságát figyelembe vevő összeállítás nem volt még eddig. Kereken 480 szelvényre határoztuk meg — Jacobi eljárásával — a tartóssági görbét. A számításokat ismert adatok figyelembevételével ellenőriztük és az eredményeket javítottuk. Az anyag a nagyobb vízfolyásokra kapott eredményekkel együtt hél vaskos kötetet tölt ki. Szép eredménym к számít az az 1 : 200 000 méretarányú hidrogeologiai térkép is, amelyet Juhász Jó >ef a szétszórtan, különböző időben megjelent, egymásnak sokszor ellentmondó rodalmi közlések, továbbá a tudományos intézetek és kivitelező vállalatok birtokában levő részletfelvételek és adatok alapján állított össze. Ugyancsak úttörő munka volt a mélységbeli vizekre vonatkozóan Schmidt Eligius dr. által az eddigi kutatások alapján a Földtani Intézetben összeállított statisztikai feldolgozás. A vázolt közelítő vízkészlet-megállapítás a Keretterv készítése számára szükségmegoldást jelentett, de mégis elfogadható alapot nyújtott. Már akkor lerögzítettük azonban, hogy a Keretterv finomítása, főleg pedig a regionális vízgazdálkodási tervek készítése során [.9] fel kell használni a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet időközben elért kutatási eredményeit. Az Intézet 1954. szeptember 21 -22-én a Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya által rendezett ankéton számolt be az ország hasznosítható vízkészletének megállapítása céljából, az 1952-ben kapott megbízás alapján végzett nagyszabású munkájáról. Az előkészítő munkák közül ki kell emelnem Lászlóffy Woldemár dr. és az Intézet más kutatóinak módszertani tanulmányait [10—13]. Maguk az eredmények 1954. novemberében ,,Magyarország vízkészlete, I. — Mennyiségi számbavétel" címen jelentek meg [14]. Ezek adják az első összefoglaló képet a hazai vízkészlet nagyságáról. A már igen régen nélkülözött és európai viszonylatban is egyedülálló kiadvány a felszíni, a talajvíz és a mélységbeli vízkészletek adatait tartalmazza. .4 felszíni vízkészlet számbavétele vízfolyásaink 150 kiválasztott jellemző szelvényére történt. A vízrajzilag tanulmányozott vízfolyások 34 szelvényére vonatkozóan részletes kimutatás készült az 1941/53. évek jellemző adataiból. A táblázatokon kívül az adatokat a kitűnő áttekintést nyújtó „hidrológiai hoszszelvények" is feltüntetik. A vízrajzilag kellően nem tanulmányozott kisebb vízfolyásokat a hidrológiai hasonlóság elvén alapuló komplex hidrológiai kutatás módszereivel tárták fel. A sok évi középvízhozamot természeti földrajzi alapon, a vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékának és párolgási veszteségének különbségeként határozták meg. Az árvízhozamokat Szokolovszkij, Boldakov és Jacobi eljárásával számították és a területileg illetékes vízügyi hivatalok tapasztalati adatai alapján ellenőrizték, míg a kisvízhozamokat az utóbbi években végzett mérési eredmények szerint vették figyelembe. Összesen 116 állomásra állnak most már rendelkezésünkre az évi átlagos vízhozamok és a 33 éves előfordulási valószínűségi szélsőségek. Nagy segítséget fog nyújtani a tervezőknek az a térkép, amely a fajlagos lefolyások évi átlagát ábrázolja és, amely a vízháztartási egyenlet alapján, az évi csapadék, középhőmérséklet és lefolyási magasság között Coutagne A. és Langbein W. B. által megállapított összefüggések felhasználásával készült. A térkép segítségével bármely vízgyűjtőterületre meg lehet határozni a középvízhozam fajlagos értékét, illetve a vízgyűjtőterület középvízhozamát. Ebből a műben közölt viszonyszámok figyelembevételével lehet következtetni a szélső vízhozam-értékekre, továbbá az egyes hónapok havi középvízhozamára. A talajvízkészlettel kapcsolatban áttekintő térkép nyújt tájékoztatást az ország vízkitermelésére alkalmas felszínközeli talajvíztartórétegeket tartalmazó területegységeiről és adatokat találunk ezeknek a területeknek az évi természetes vízforgalmáról.