Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
343 Salamin: A hóolvadásből származó belvízmennyiség területre kiterjedő statisztikai vizsgálatára. Ilyen vizsgálati eredményt mutatunk be a 3. ábrán. Ez az ábra a tiszalöki, a polgári, a poroszlói, a kúnmadarasi, a szerepi és a hajdúszoboszlói meteorológiai állomáson 50 éven át észlelt havazások az ezeket követő olvadások és az olvadásokkal egyidejű esőzések adatainak vízháztartási alapon feldolgozott eredményeit matatja [16]. Az egyes vonalak a 2, 5, 10, 25 és 50 évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékeket ábrázolják az olvadás, illetőleg az egyidejű esőzés időtartamának a függvényében. A vastagon kihúzott vonalak a hat állomás napi adataiból, a vékonyan kihúzott vonalak a hat állomás napi adatainak átlagából készültek. A két vonalfajta eltérése mutatja, hogy minél hosszabb az olvadás időtartama, annál kisebb az eltérés az egy állomás környezetére és a hat állomás területére megállapított értékek között. Mutatják egyben az ábrán feltüntetett értékek azt is, hogy az olvadás és az egyidejű esőzés során jelentkező vízmennyiség lényegesen kisebb a késő tavaszi vagy a nyári esőzések értékeinél. (Megemlítem, hogy ennek a példának az esetében még nem a legújabb vizsgálati eredmények alapján számoltunk.) A leljes vízgyűjtőterületen naponta képződő hóié-mennyiség ismeretében, a belvízmennyiségek a lefolijási tényező segítségével határozhatók meg. A hólé keletkezése időpontjában a lefolyási tényezőt leginkább alakító tényezők a megelőző' (előkészítő) csapadék mennyisége, az árhullámot kiváltó hólé és az egyidejű eső mennyisége, végül a talajfagy mértéke [16 — 18]. A bevezetőben említett kutatások lényegében mind ezeknek a tényezőknek n megállapítását célozzák. A jelenleg folyó vizsgálatok közül kiemeljük Kienitz Gábor [6] és Szesztay Károly [20, 21 I ezirányú, elsősorban az összefüggések grafikus vizsgálatán alapuló munkásságál. A megelőző (előkészítő) csapadék mennyisége és az árhullámot kiváltó eső és hólé mennyisége hatásának bemutatására a dunavölgyi főcsatorna fülöpszállási vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterületen végzett részletes vizsgálataink eredményét vázoljuk. Eszerint a lefolyási tényező (a) ezen a területen, fagytól ment talajon, az őszi, téli, tavaszi időszakban, 40 árhullám adatainak figyelembevételével, a korrelációszámítás segítségével a következőképpen számítható (4. ábra) : ahol h az árhullámot kiváltó csapadék mennyisége és С az árhullámot kiváltó csapadékot július 1-éig visszamenően megelőző csapadékoknak súlyozott összege : С = 2,5 С, + 2,0 С г + 1,5 (С, + С 4) + С 5„ | Х + -- C V I„ + 3 C v„ • (10) Ebben a kifejezésben a csapadékmennyiség jele mellé írt indexszámok jelentése a következő : VII, VIII, IX július, augusztus, szeptember és TI. A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ MEGHATÁROZÁSA (9) 9
