Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

330 Salamin Pál A lefolyási tényezőre vonatkozó megállapítások kidolgozásában a dunavölgyi főcsatorna 12 évi adatsorát hasznosítottuk, figyelembe véve egyidejűleg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Tervező Iroda ezirányú eredményeit. I. A HÓLÉ MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA A hólé mennyisége hőháztartási, vízháztartási, vagy egyesített hő- és vízháztartási vizsgálattal állapítható meg. Bármelyik vizsgálati eljárást alkalmazzuk, magunk előtt kell látnunk a hóréteg kristályokból felépülő szerkezetét. A hóréteg változatos szerkezete szabályozza ugyanis a hőháztartási és a vízháztartási viszonyokat. Például a hő- és vízháztartási szempontból annyira jelentős légmozgás és vízmozgás a hórétegben ennek szerkezetétől függ ; a légcsere, a kapilláris jelenségek, a nehézségi erő hatására végbemenő mozgások : mind a szerkezet jellegének, sajátosságainak megfelelően alakulnak. A továbbiakban a hó szerkezeti sajátságaival nem foglalkozunk, csak kiemeljük, hogy a bemutatandó eljárások kidolgozásának egyik kiinduló pontja a szerkezet sajátosságainak és hatásainak a tanulmányozása. a) Hőháztartási vizsgálat A hőháztartási vizsgálatnál |1, 10, 11, 14, 20, 22] a hóréteg által felvett és elveszített hőmennyiségek egyensúlyát vizsgáljuk : Az olvadó hóréteg felvesz hőmennyiséget a hóréteg hézagaiban és felületén levő levegő vízgőz-tartalmának cseppfolyósodásakor vagy szilárdulásakor (1. kép) (Qj), a napsugárzás útján (2. kép) (Q

2), a levegőből hőkicserélődéssel (Q

3), a hórétegre hulló esőből (Q

t), végül a levegőből és a talajból hővezetés révén (Qr). Veszít hőmennyiséget a párolgás során (Rí), továbbá visszasugárzással (R

2). A felvett (£ Q) és az elveszített (£ K) hőmennyiségek különbsége a negatív hőmérsékletű hóréteg 0 C°-ig való melegítéséhez és az elolvasztáshoz szükséges hőmennyiséget (

H) adja meg. Ez a hőmennyiség az adott időegységre felírt hőháztartási egyenlet megoldásával határozható meg : H=IQ-ZR = (Q

1-R

1)+(Q

i-R

2) + Q

3 + Q

i + Q

s. (1) Ebben az egyenletben általában elhanyagolható értékű a hórétegre hulló esőkből származó, és a levegőből vagy a talajból hővezetéssel átadódó hőmenvnyiség, aminek megfelelően : H — (öi — Ri) + (G, - RJ + Qs• (2) A Q2 és R

2 sugárzási hőmennyiségek közvetlenül is eléggé pontosan mérhetők ; a mérőhálózat azonban sajnos annyira ritka, hogy a közvetlen mérések gyakorlatilag nem hasznosíthatók. A Q

v 7Í, és Q

s hőmennyiségek egyáltalán