Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

VI. Az ünnepélyes záróülés 2П7 egy példa világítja meg : a: a kilowattóra, amelyet egy erőmű éjszaka tud szolgáltatni, minőségileg más, mini az, amelyet a fogyasztási csúcs idejében ad. Ide szőhetők be azok a javaslatok, amelyek a rádióaktív izotópok kérdésében háromféle feladatot jelöltek ki : a mérésekkel, a földalatti áramlások útjának kutatásával és rádióaktív izotópok okozta károk megelőzésével kapcsolatban. Rátérve a dunavölgyi vízrajzi együttműködés kérdésére, MOSONYI akadémikus abból indult ki, hogy a Duna 800 ООО km

2 nagyságú vízgyűjtőterületén kilenc állam osztozik, — vízfolyás irányában haladva : Németország, Svájc, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, a Szovjetunió, Románia és Bulgária; és a mellékfolyókkal is hasonló a helyzet: az Inn folyó három ország, a Dráva ugyancsak három ország területét szeli. Ezeken kívül számos további példát lehetne találni. Ebben a rendszerben a szomszédos országok a vízgazdálkodás, de különösen a vízrajzi kutatás szempontjából kölcsönösen egymásra vannak utalva. Fokozatosan áll ez Magyarországra, ahol, a Zagyva és a Zala vízgyűjtőjét leszámítva, nincs is olyan nagyobb vízgyűjtő, amely ne nyúlna át szomszédos országokba. Ebből következik tudományos vonatkozásban a legszorosabb együttműködés célszerűsége. Az együttműködés lehetőségeit vizsgálva, a következő javaslatokat tette : 1. A Dunamedence vízrajzi kérdésekkel foglalkozó tudományos intézetei között induljon meg, illetőleg teljes mértékben valósuljon meg a tudományos irodalmi anyag kicserélése (vízrajzi évkönyvek, folyóiratok és más időszaki kiadványok, tudományos dolgozatok stb.). 2. Az egyes államok h í v j á к meg lehetőség szerint nemzeti jellegű vízrajzi tudományos konferenciáikra a többi érintett állam vízrajzi tudományos intézeteit, kutatóit, éspedig jó előre, hogy a konferencia tudományos munkájába minél hatékonyabban bekapcsolódhassanak. 3. A tudományos intézetek fontolják meg, hogy nem volna-e célszerű időnként egyeztetni fontosabb méréseiket abból a célból, hogy a) megvizsgálhassák és ellenőrizhessék a különböző lípusú műszerek egymáshoz való viszonyát, b) a mérési gyakorlat alapján összehasonlíthassák a mérési módszereket, с ) esetleg közös mérési módszereket vagy azonos mér őműszereket vezessenek be, vagy végül d) megállapíthassák azokat a korrekciós tényezőket, amelyek segítségével az egyik mérési módszer eredményéről a másik eljárás szerinti eredményekre át lehet térni. 4. Felmerül az a kérdés is, hogy nem volna-e szükség az érdekelt államok vízrajzi tudományos intézetei közötti, tehát ilyen szempontból nemzetközinek tekintendő, rendszeresebb tudományos együttműködésre, illetőleg annak valamilyen szervezett formájára. Ez megadná a lehetőséget időnként ismétlődő tud omány о s hidrológiai konferenciák megtartására. Az együttműködés nem érintené a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió Hidrológiai Szövetségének munkáját, mert itt szűkebb értelemben a Dunamedence kérdéseiről volna szó. Az elnöklő Mosonyi Emil akadémikus ezután — kifejezve a kongresszus munkájának a magyar vízrajzi kutatás jövője szempontjából rendkívül