Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

« Vi. Az ünnepélyes záróülés 295 inényeil yrafikonokban foglalták össze, amelyeknek segítségével a szükséges tározótérfogat a vízjárás jellemző statisztikai adatainak (a sokévi átlagos vízhozam és az évi középvízhozamok variációs tényezője) és a vízigénynek az ismeretében közvetlenül leolvasható. Ezek a valószínűség-elméleti eljárások olgan vízfolyásokra is alkalmazhatók, amelyekről nincsenek hosszúidejű vízhozam adatok. (Ilyen esetekben a vízjárás statisztikai jellemzői hidrológiai analógián alapuló közvetett módszerekkel határozhatók meg.) A valószínűségszámítási módszerek nemcsak a szükséges tározótérfogat számítására, hanem a tározási üzem főbb adatainak (a különböző mértékű vízhiányok átlagos előfordulási gyakoriságának) a meghatározására is alkalmazhatók. A tározási üzemet szabályozó kezelési utasítások többnyire a naptári időpont és a duzzasztási szint függvényében adják meg a lebocsátandó vízmennyiségei. Az erre szolgáló segédletek kidolgozásakor — a lehetőségekhez mérten a folyók vízjárására vonatkozó hidrológiai előrejelzések adatait is figyelembe veszik. A Szovjetunió tározással kapcsolatos nagyobb vízerőműveit általában hőerőművekkel közös energiarendszerekbe kapcsolják be. Ilyen vízerőművek tervezésénél a kiépítés mértékének meghatározására energeti к a i m и t a l ó s z á m о к szolgálnak. Ezek a mutatószámok jellemzik 1. azt a beruházási költséget, amely a kérdéses vízerőműveknek hőerőművekkel való pótlásához kellenek, és 2. azt a fűtőanyag mennyiséget, amelyre a kérdéses vízerőmű által termelt energiamennyiségnek a rendszer hőerőművein való előállításához volna szükség. A vízerőművekkel kapcsolatos tározómedencék üzemének irányításakor arra is gondolni kell, hogy a lebocsátott vízmennyiséget az erőművek minél magasabb tározási szinttel ( v a g y i s m inéi n a g y о b b eséssel) hasznosítsák. Az előadás után a következő hozzászólások hangzottak el : SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet): A mértékadó árvízi hozamoknak valószínűségszámítás alapján történő meghatározásában világszerte leginkább Pearson III. típusú eloszlási függvényét alkalmazzák. Az elméleti görbe felső határértéke a pozitív végtelen. Kívánatos volna, hogy a görbe felső határértékét fizikai meggondolásokon alapuló csapadék- és vízhozamértékekkel — fizikailag lehetséges maximumokkal — helyettesítsék. Kérdi, hogy végeztek-e a szovjet kutatók ilyen irányú vizsgálatokat. RAJCZI KÁLMÁN vízügyi főigazgató : Rendkívül fontosak számunkra az előadónak azok a megállapításai, amelyekkel arra utalt, hogy az elmúlt időszak adataiból levezetett szabályszerűségeket az elkövetkezendő hidrológiai viszonyokra csak akkor szabad alkalmazni, ha a terület lefotyási viszonyai -- természetes vagy mesterséges okokból — nem változnak jelenlékenyen. Az előadásból kitűnt, hogy a szovjet kutatók behatóan vizsgálták a meteorológiai és lefolyási viszonyok hatását az árvizek kialakulására kis vízgyűjtőterületekre vonatkozóan. Vannak-e tapasztalataik, vagy elgondolásaik az ilyen vizsgálatoknak a nagy kiterjedésű vízgyűjtőterületekre való kiterjesztéséről? Megoldhatónak látszik-e a csapadék cdapján történő tájékoztató jellegű árvízi előrejelzés a nagy kiterjedésű vízgyűjtők — pl. a Duna pozsonyi vízgyűjtője — esetében? MOSONYI EMIL (Vízügyi Tervező Iroda): Az előadó utalt azokra a lehetőségekre, amelyekkel az észlelési adatokból levezetett statisztikai paramétereket ellenőrizni, egymással összehasonlítani lehet. A vízgyűjtőterületek egyéni sajátosságainak és a statisztikai paramétereknek az összehasonlítása adhat útmutatást a lefolyási viszonyok megváltozásának figyelembevételéhez is. A Szovjetunió mélyen beágyazott medrű nagy folyamain épített duzzasztóművek a vízjárást kétségtelenül lényegesen erősebben változtatják meg, mint a hazai — kevésbé beágyazott medrű — vízfolyásokon épített és tervezett vízlépcsők ; a kérdéssel természetesen mindamellett hazai vonatkozásban is foglalkozni kell. MENKELJ M. F. válasza : .4: eloszlási görbék felső határértékére vonatkozó kérdésre válaszolva megemlíti, hogy a szovjet kutatók — ugyanúgy, mint más országok, például az Amerikai Egyesült Államok kutatói is már hosszabb idő óta foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A kérdésnek még világszerte nincs gyakorla-