Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

III. Ármentesítés és árvízvédelem 281 felhasználás között. Az 1954. júliusi árvíz alkalmával a védekezési költségeknek már csak mindössze 4%-a volt munkabér. Ez élesen mutatja, hogy az árvédekezés hatalmas anyagmozgatási feladat, amelynek sikere igen nagymértékben az előrejelzések pontosságától és időelőnyétől függ. Az előrejelzések időelőnyének növelése érdekében meg kell vizsgálni, hogy nem lehetne-e már az árhullám tetszésének kialakulása előtt, a lehullott csapadék adatai alapján, tájékoztató előrejelzéseket kiadni. Ez túlzott igénynek látszik, de nem szabad feledni, hogy az árvédekezés maga is túlzott igénybevételt jelent. Felmerül az a kérdés is, hogy nem volna-e helyesebb az előrejelzést a mederviszonyok változásaitól független vízhozamokra alapítani, a csapadékokból való előrejelzéssel kapcsolatban pedig az, hogy elegendő figyelmet szenteltek-e kutatóink az ezen a téren folyó külföldi kísérleteknek? MOSONYI EMIL akadémikus: A mértékadó árvízi hozamok meghatározása során — különösen az igen kis előfordulási valószínűségű események vizsgálalatakor foglalkozni kell a vízgyűjtőterületen történi emberi beavatkozások (erdősítés, a mezőgazdasági művelés változásai . . . stb.) hidrológiai hatásával is. Ha például a Duna magyar —csehszlovák határszakaszán üzemvízcsatornás vízerőművek épülnének, lényegesen megváltoznának az árvizek lefolyási viszonyai. Az oldalcsatornába történő vízkivétel számottevően csökkentheti az árhullámok tetőző hozamát, amit — éppen a rendkívüli árvizek valószínűségi vizsgálatánál — figyelembe kell venni. Számolni kell azzal is, hogy a Felső-Dunán és mellékfolyóin megépült, épülő és tervezett további vízlépcsők tökéletesen átalakítják a vízjárást, és módosítják a jégképződési és jéglevonulási viszonyokat, vagyis a jeges árvizek alakulását is. SZILÁGYI GYULA professzor ( Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet): A valószínűségszámílás hidrológiai alkalmazásának egyik alapvető kérdése az eloszlási típus-görbe megválasztása. A hidrológiai gyakorlatban ez idő szerint legáltalánosabban a Pearson III. eloszlási görbét alkalmazzák. Ismeretes, hogy Pearson hétféle eloszlást különböztet meg, és kritériumszámokat állapított meg annak eldöntésére, hogy valamely eloszlás melyik típusba sorolható. Célszerű volna ezekkel a kritériumszámokkal közelebbről foglalkozni, és a III. típuson kívül más eloszlások (főképpen az I. típus) szerint is vizsgálatokat végezni. A matematikai-statisztikai módszerek hidrológiai alkalmazásának 25 — 30 éve során kitűntek az ilyen vizsgálatok nehézségei, a gépies alkalmazás veszélyei, a kiindulási adatok minőségi ellenőrzésének fontossága. A valószínűségszámítás továbbra is hasznos segédeszköze lesz a hidrológiai kutatásnak, de keresni kell azokat a vizsgálati módszereket is, amelyekkel a statisztikai megállapításokat ellenőrizni és kiegészíteni lehet. HORVÁTH SÁNDOR (Dunabizottság) : A mértékadó árvízszintek meghatározása csupán az első lépés az egyenlő árvízvédelmi biztonság megteremtéséhez szükséges vízrajzi adatok összeállítása terén. Az árvízvédelmi biztonság szempontjából igen fontos az egyes árvízszintek tartósságának vizsgálata is. Lászlójjy Woldemár néhány tiszai és dunai vízmércére vonatkozóan már végzett ilyen vizsgálatokat. Kívánatos volna, hogy a bemulatott valószínűségi vizsgálatokat kiegészítsék a különböző valószínűséggel fellépő árvízszintek tartóssági vizsgálatával. Árvédelmünk történetében nem egy példa volt arra, hogy nem a rövid ideig tartó legmagasabb, hanem valamely alacsonyabb, de hosszú ideig tartó árvíz okozott gátszakadást. A legkedvezőbi) töltésszelvény kialakításában és az egyenlő mértékű árvédelmi biztonság megteremtésében tehát a tartósság szerint súlyozva kell a különböző magasságú árhullámokat figyelembe venni. Dr. Ing. VOGL K. (Német Demokratikus Köztársaság) : A magyar árvízelőrejelzési szolgálat fejlesztésének módszertani kérdéseivel foglalkozó előadás nagyon helyesen utalt arra, hogy az árhullámok levonulása rendkívül bonyolult jelenség. A hullámmozgások általános törvényszerűségeit kifejező fizikai összefüggésekkel mind ez ideig nem sikerült a kérdést megoldani. Az árvíz-előrejelzési feladatokat ezért statisztikai úton, valószínűségi összefüggések alapján oldják meg. A statisztikai módszerek természetesen mindig elhanyagolásokkal és közelítésekkel dolgoznak, emiatt az eredmények csak bizonyos hibahatárok között adják meg a várható vízállást. Ezért a hibalehetőségeken és a hibák nagyságán múlik mindennemű előrejelzés értéke.