Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Vallcó: A záporesők hevessége 255 zótényező 0,51 helyett 0,79-re változik. Ahhoz, hogy az előbbi egyenlet alapján számított C

v és X értékpárokat az újal)b egyenletből is megkapjuk, az első egyenletben konstansnak feltételezett 1,03 tagot (

ß = 0,5 esetén) az újabb, de ß = 0,1 alapján felállított egyenletben 0,7 —0,8 közt kell változtatni, hogy C„ = 0,1 — 0,4 határok közt újra az előbbi Л értékeket kapjuk. Igaz, hogy ennél az elhanyagolásnál sokkal nagyobb hiba adódhatik még a C

v és a közti összefüggésben az értékpárok szóródása miatt. А Л és az a közti összefüggést behelyettesítve az a egyenletbe, valamint a C^ helyébe is a fajlagos lefolyással kifejezett értéket írva végeredményt kapunk. A függvény egyszerű nomogramban ábrázolható, ami kezelhetőségét nagyban elősegíti (1. ábra). Az eljárásban közölt képletek empirikus jellegűek, s mint ilyenek csak azokon a vízgyűjtőterületeken használhatók, amelyeknek adatait az állandók meghatározásánál felhasználták. Azonban az eljárás magyar viszonyokra is alkalmazható, ha az egyenletek állandóit az itteni adottságoknak megfelelően módosítjuk. Ipartelepek és települések vízellátásának biztosítása érdekében hazánkban is szükség van, ill. lesz kisebb víztározók létesítésére. Gazdasági szempontból nem közömbös, hogy a kívánt igény fedezésére szükséges tározótér meghatározásra milyen pontossággal történik. Vízrajzilag nem tanulmányozott vízfolyásokon a pontosság fokozásának útja az, hogy az ismeretlen mennyiséget több egymástól független módszer segítségével határozzuk meg. A városi csatornahálózatok méretezésének egyik fontos kiindulási adata a mértékadó záporintenzitás. Felmerülnek a záporesők hevességével kapcsolatos kérdések a kisebb vízfolyásokon készülő áthidalások tervezésekor, a talajelsodrással, a vízmosásképződésseí és több más műszaki hidrológiai feladattal kapcsolatban is. Olyan helyeken, ahol esőíró műszerek (ombográfok) sok évi feljegyzéseire támaszkodhatunk, az ombográf-szalagok megfelelő feldolgozásával meghatározható a különböző gyakoriságú csapadékok időtartama és hevessége közötti összefüggés. Az esőíró műszerek állomáshálózata azonban általában elég ritka, és kevés a megszakítás nélküli sokéves (legalább 15 éves) megfigyelési sor, úgyhogy a tervező gyakran valamely „közeli" állomás csapadékértékét kénytelen elfogadni. A fenti szükségmegoldásból eredő bizonytalanság csökkentésére több kísérlet történt. A fizikai alapokra támaszkodó módszer a zivatarok szerkezetével és dinamikájával foglalkozik, paraméterekként a levegő nedvességtartalmát a függőleges mozgásokkal kapcsolatban termodinamikai stabilitását, a levegő lehűlését és a kondenzációs folyamatokat veszi figyelembe. Ezekkel a fizikai tényezőkkel azonban általában csak olyan helyeken dolgozhat a kutató, ahol megfelelő csapadékészlelések történtek. Á színoptikus közelítés az időjárási frontok és alacsonynyomású képződmények sebességével, valamint a frontátvonulások bekövetkezésével számol. A legmegbízhatóbb eredményeket azonban az éghajlati adatok feldolgozásán alapidő módszerek Ígérnek. 1 D. M. Hershfield — L. L. Weiss—

W. T. Wilson : Synthesis of Rainfall Intensity Frequency Hegimes. Proc. ASCB 1955. Jul. 81. filzet, 744. szám. - в oldal 2 ábrával. Karkus Pál A ZÄPOKESÖK HEVESSÉGÉIVEK KAPCSOLATA A FÖltlt ÉGHAJLATI TÉNYEZŐKKEL

1 551.577