Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VI. Vita

234 Vita 1. ábra. Betonba rakott terméskő mederburkolat vízlépcsőkkel és zártszelvényű csatornakitorkollással (UVATERV, Detréné felvétele) repszintig felvinni, sőt el kell tőle szigetelni. Azt a fontos tapasztalatot is ki kell emelnem, hogy feltöltött és tömörített talajra a legcélszerűbb elöregyártott csuklós kapcsolatú betonlapburkolatot helyezni, a későbbi esetleges egyenlőtlen ülepedések okozta törések elkerülése végett. A feltöltés tömörítése csak akkor megfelelő, ha a relatív tömörség 0,75—1,00 között van. Mivel a burkolandó tükörfelület sterilizálása csak egy-két évig tart, ezt a viszonylag rövid ideig tartó és nálunk még költséges megoldást egyelőre nem gazdaságos alkalmazni. 2. ábra. Makroporózus talajon készített és tönkrement előregyártott betonlapburkolat (

Marko I. felvétele) Az árokburkolatokra megengedhetőnél nagyobb sebesség esetén már a surrantókra vonatkozó szabályok érvényesek. Surrantok helyett gyakrabban fenéklépcsőket (1. ábra) alkalmazunk, mert ezek állékonyabbaknak bizonyulnak. A tanulmány nem foglalkozik a makroporózus (lösz) talajokon célszerűen alkalmazható mederburkolatok ismertetésével. Ennek a kérdésnek a megoldására számos burkolatfajtát alkalmaztak a sztálinvárosi mélyépítési munkák során és a tapasztalatok eredményeképpen kiadták a „Makroporózus (lösz) talajokon építmények tervezése és kivitelezése. Irányelvek." c. MNOSZ 15130 —53 sz. szabványt Követésének szükségességét indokolja a 2. ábra, amely makroporózus talajon készített és tönkrement előregyártott betonlapburkolatot mutat be. A burkolatot betonba rakott terméskő alapra helyezték, ahelyett, hogy alatta 10—20 cm vastag homokos kavicságy készült volna. Megjegyzem, hogy ezt az ágyazatot makroporózus talajon nem szabad a te-