Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból
222 Szesztay Károly vízterhelési és lefolyási adatok részletekbe menő kikeresését nagyon megnehezíti a vizek felszíni és felszínalatti összegyülekezésének rendkívül kis sebessége. A vízterhelési ábra S v súlypontja és a belvízhozamok ábrájának S b súlypontja közötti t k időkülönbség (amely az összegyülekezési időhöz közelálló mennyiség) a vizsgált területen 3 nap és 9 nap között változik, átlagértéke 5—6 napra tehető. (A 2. ábrán bemutatott esetben t k = 4 nap.) A 245 km 2 kiterjedésű terület jellemző összegyülekezési úthosszát 25 km-re véve, az átlagos 5,5 nap = 132 óra összegyülekezési idő alapján V = = 0,19 km/óra = 5,3 cm/s 132 ora összegyülekezési sebesség adódik. A jellemző összegyülekezési úthossz a területet egyenletesen borító, állandó hevességű esőzés esetében azonos a vízadásba legkésőbb bekapcsolódó — „legtávolabbi" — pontnak a vizsgált szelvényig mért távolságával. A tényleges esőzéseknél ez az úthossz — az esőgóc helyzete és az eső hevességének időbeli változása szerint — esetenként változik, de a fenti elméleti értéknél természetesen mindig kisebb. Az összegyülekezési sebesség vizsgálatánál tulajdonképpen csak „külső befolyásoktól mentes" belvízhullámok adataira támaszkodhatnánk, mert az összegyülekezés menetét — legalábbis a csatornahálózatban — a befogadó pillanatnyi vízállása és a szivattyúzás üteme is számottevően befolyásolhatja. A fenti tájékoztató sebességérték alapján is megállapítható, hogy belvizes területeken aligha beszélhetünk tisztán felszíni lefolyásról. Az összegyülekező vizek útjuknak egy részét minden bizonnyal a felszíni talajrétegben szivárogva teszik meg. A felszíni talajrétegbe beszivárgó vizek oldalirányú mozgását főként a felszín közelében levő kisebb áteresztőképességű talajrétegek okozzák. Alföldünkön az ilyen közbenső vízzáró rétegek felett meggyűlő „általajvíz" gyakori jelenség |4, 414. oldalon]. Az összegyülekező vizek az oldairányú szivárgás során — a talajrétegződés és a domborzat szerint — helyenként felszínre bukkannak. Belvízjárta területeken tehát az ún. „közbenső lefolyás" ( interflow) válik a vízszállítás legfőbb összetevőjévé. Közbenső lefolyáson („általajvizekből származó tápláláson") a felszíni talajrétegbe átmenetileg bejutott, de a talajvizet el nem érő vizekből eredő vízszállítást értjük [9]. (Az elnevezés arra utal, hogy az összegyülekezés módja és sebessége tekintetében a felszíni lefolyás és a talajvízből történő táplálás közötti „közbenső" állapotról van szó.) Az összegyülekezés rendkívüli elhúzódása miatt a talajon egymás utáni rövid (néhány napnyi) időközökben jelentkező, esőből és hóolvadásből származó vizek az összegyülekezés során egyesülnek és a vizsgált szelvény lefolyási adataiban általában nem választhatók szét kellő határozottsággal. Emiatt az összetartozó belvízhullámok és vízterhelési adatok kijelölésénél a belvíz megjelenése és megszűnte közötti teljes időszakot többnyire egyetlen hullámként kezeltük. Csak három esetben (az 1., 3. és 13. jelű belvízhullámnál) sikerült az összefüggő belvizes időszakot részekre bontva is vizsgálni. A nagyobb egységekben végzett vizsgálat a kiindulási adatok esetleges pontatlansága, valamint az összetartozó vízterhelési adatok kijelölésében elkövetett hibák hatásának csökkentése szempontjából is előnyös.
