Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - II. Bélteky Lajos: A törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága

184 Bélteky Lajos 2. Dombon települt községek vízellátási nehézsége Hasonló a helyzet a dombos fekvésű községekben, ahol jó és bő vízhozamú ásott kutak csak a község mélyebben fekvő területén, vagy a községen kívül létesíthetők. Az ilyen községekben nemcsak az ásott, hanem a mélyfúrású kutakkal való vízellátás is gyakran nehézségekbe ütközik, mivel a geológiai felépítettség folytán az üledékes rétegsor homokos tagja inkább az alacsonyabb fekvésű helyeken durvább szemcsézetű és vastag, a domb alatt pedig finomabb szemcsézetű és vékonyabb, sőt gyakran kiékelődik és a dombon indított fúrásban meg sem található. Hátrányos tulajdonsága a magas térszinten lemélyített fúrott kútnak a mélyen maradó vízszint, amely megnehezíti a víz kiemelését. Ha pedig a nyugalmi vízszint 20 m-nél mélyebben marad a furatban, a vizet általában már csak gépi szivattyúzással lehet kiemelni. Dombon települt községekben is csak törpe ví?művel oldhaió meg jól a vízellátás, mert az ásott vagy mélyfúrású kutat a kúttelepítésre legalkalmasabb helyen lehet elkészíteni, ahol egyben a legnagyobb vízhozemot és a leggazdaságosabb víztermelési lehet biztosítani. 3. Yasasság Az ország területének egyes részein a víz minősége ellen emelhető jogos kifogás. A legtöbb panasz a víz túlzott vasassága miatt hangzik el. Az edénybe vett víz ugyanis a levegővel való érintkezés után zavarossá, opálossá válik, majd vörösszínű üledék rakódik le az edény oldalára és aljára. Bár a vasas víz az egészségre nem káros, háztartási célokra való felhasználásánál sok kellemetlenséget okoz a vas, s így a panaszok jogosnak tekinthetők. Sok községben a lakosság a víz nagy vastartalma miatt nem használja a jól megépített és nagy vízhozamú mélyfúrású kutat. A víz megengedett vastartalma az Országos Közegészségügyi Intézet szerint literenként legfeljebb 0,2 mg ; 0,2—0,5 mg vas még tűrhető. A vasasság kérdése azért fontos hazánkban, mivel a vastartalom a mélyfúrású kutak több mint 60%-ánál meghaladja a még tűrhetőnek mondott 0,5 mg/liter értéket. Megengedett mérvű, 0—0,2 mg-os vasasságot a mélységbeli vizeknek mindössze 10—12%-ánál mutatott ki a vegyvizsgálat. A vasasság az ország különböző területein, vízföldtani terület-egységein különböző mérvű és egy-egy területegységen belül a mélység szerint is változik. Vannak olyan területek, ahol a mélyebb vízadó rétegek vize kevésbé vasas, mint a sekélyebbeké. Ezeken a helyeken továbbfúrással, a mélyebb rétegekre való kúttelepítéssel segíteni lehet a bajokon, olyan területeken azonban, ahol a mélyebb rétegek vize sem kedvezőbb vasasság szempontjából, vagy esetleg még vasasabb» csak vastalanító alkalmazásával lehet javítani a víz minőségét. Ugyancsak vastalanító ajánlható abban az esetben is, ha olyan mérvű továbbfúrást kellene végezni, amelynek költsége jóval meghaladja a vastalanító berendezés árát. A közkutas vízellátásnál a vastalanítás a gyakorlatban nem vált be, mert minden kutat el kellene látni vastalanítóval, ami egyrészt igen költséges, másrészt állandó kezelést igényel. A vastalanító berendezésnél ugyanis időnként ellenirányú öblítést kell végezni a kivált vashidroxidnak a szűrőtartályból való eltávolítása céljából. A gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy a közkutakra felszerelt vastalanítók kezelésével senki sem törődött és emiatt a vastalanító nem működött.