Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal
öntözés ideiglenes csatornákkal 143 !(. Szivárgási veszteségek Az öntözővíz gazdaságos kihasználása, mint cél, felveti a kérdést, hogy az ideiglenes csatornák alkalmazása nem jár-e nagyobb szivárgási veszteséggel, mint az állandó földszelvényű csatornáké. Az ideiglenes csatornák szivárgási vesztesége az állandó csatornákénál semmivel sem nagyobb. Ezen túlmenően azonban az ideiglenes csatornáknak még egy nagy előnyük van. Az állandó csatornák töltései sok kárt szenvednek a férgektől és talajlakó állatoktól. Öntözés alkalmával a talajban élő vagy fészkelő állatok a víz elől a csatornák töltésébe húzódnak fel, és bennük olyan járatokat vájnak, amelyek a szoros értelemben vett szivárgáson túlmenően, sokszor valóságos rejtett vezetéken vezetik el a vizet. Az ilyen vízveszteséget csak a környező területek elázása után lehet észlelni, illetve megállapítani. Hozzájárul ehhez még az állandó csatornák töltéseinek — egyes talajokon különösen nagymérvű — repedezése, ami az időszakos kiszáradás természetes következménye. Ideiglenes csatornáknál a féregjáratok, repedezések alig okoznak vízveszteséget, mivel csak az öntözési idényre létesülnek, töltéseik állatok lakóhelyéül nem szolgálnak. II). Közlekedés A közlekedés megoldása legtöbbször azzal a követelménnyel jár, hogy az utakon a műtárgyak száma a lehető legkisebb legyen. A bemutatott elrendezés esetéten az öntözötáblához vezető utat legcélszerűbb az öntözötábla alsó oldalánál, a gyűjtőcsatorna melleit elhelyezni. Ebben az esetben csupán az egyes öntözőtáblákra történő bejárás helyén kell egy-egy csőátereszt elhelyezni. A közlekedés tehát viszonylag kevés és olcsó műtárggyal oldható meg. 11. Tereprendezés Az egyenletes vízszétosztás és a jó öntözés érdekében, valamint azért, hogy az ideiglenes csatornákat elegendő hosszúra készíthessük, általában tereprendezéssel kell biztosítani az öntözőelemek és az ideiglenes hálózat nyomvonala mentén jelentkező ellenesések kiküszöbölését. A bemutatott elrendezés — az öntözőelemeknek a legnagyobb esés irányában való vezetése — teszi lehetővé, hogy a tereprendezés minimális mértékű földmozgatással legyen megoldható. Az ideiglenes csatornák közelítően párhuzamosan futnak a szintvonalakkal és ezért nyomvonalukon fordulhat elő leginkább ellenesés. Általában megoldható azonban, hogy az öntözőcsatornák a keresztirányú esések figyelembevételével olyan helyre kerüljenek, hogy az ideiglenes elemek irányában is legyen minimális esés. így — a gazdaságossági vizsgálat döntő jelentőségét nem mellőzve — általában megoldható a terep két főirányban történő rendezése, ami kisebb mértékű földmozgatási többlettel kétségtelenül jobban biztosítja a jó öntözés lehetőségét.
