Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

öntözés ideiglenes csatornákkal 143 eljárás során alkalmazóit utolsórendű állandó csatornáké, mert tulajdonképpen azokat helyettesítik. A vízszállítóképességet azonban az ideiglenes csatorna legkisebb esésű szakasza szabja meg, és ezért nem lehet úgy méretezni, mint az egyenletes fenékeséssel megépített állandó csatornákat. Mérései szerint egy 0,23 m

2 átfolyási keresztmetszetű ideiglenes csatorna vízszállítóképessége az alábbiak szerint alakult ha az esés z = 0,006 0,005 0,004 0,003 0,002 0,001 0,0005 a vízszállítás q = 116 106 96 82 68 48 34 l/s Gyelinyikajtisz erősen tiltakozik az ellen, hogy az öntözöárkok meghosszabbításával növeljék a táblaméreteket, és ilyenkor ezeket az árkokat ideiglenes csatornáknak nevezzék. Az ideglenes csatorna töltéseinek tömörítésére tömörítőhengert javasol. A talajelmosás megakadályozása érdekében az ideiglenes csatornák esését 0,004, kivételesen 0,006 felső határértékkel korlátozza. Sávos öntözés esetében (ahol az üzemvízszínnek 7 cm-rel a terep felett kell lennie) alsó határként 0,001 értéket ad meg, de ugyanakkor barázdás öntözés esetében 0,0005, sőt kisebb esést is alkalmazhatónak tart. Csekélyesésű terepen az ideiglenes csatorna esését 20 cm-nél nem magasabb alápárnázással kívánja növelni. Különösen kis esésű terepen rendkívül fontosnak tartja az ideiglenes csatornák fenékvonalában mutatkozó ellenesések kiküszöbölését. Az ideiglenes hálózat elrendezésére az 5. ábra szerint két vázlatot mutat be. Az I.-nél az öntözőárkok merőlegesek az ideiglenes csatornára, a Il.-nál párhuzamosak vele. Az I. vázlat esetében az ideiglenes csatornák iránya megegyezik a terepesés irányával, a Il.-nál hegyes szöget zár be vele. Ha az esés 0,001—0.006 közötti, az I. elrendezést, nagyobb esésnél a II. elrendezést tartja megvalósíthatónak. Azokkal a javaslatokkal, amelyek 0,001 —0,006 közötti esésviszonyokra is a II. elrendezést ajánlják, ellenérvként azt állítja szembe, hogy a megvizsgált esetekben a II. elrendezéssel nem lehetett elég nagy táblaméreteket kialakítani, s ennek az elrendezésnek az alkalmazásával az öntözőtáblák nagysága egy esetben sem haladta meg az 55 ha-t. Azonban maga is elismeri, hogy egészen kis esésű terepen a II. elrendezés az előnyösebb. Mindezek mellett kiemeli, hogy az I. elrendezés alkalmazásával a domborzat okozta nehézségek könnyebben leküzdhetők, mint a II. elrendezéssel, ahol az oldalirányú esés változása hamarabb szab határt az ideiglenes csatorna hosszának. Végül is hangsúlyozza, hogy a közölt elrendezési vázlatok csak egyenletes terepre vonatkoznak, amelyen megvalósítható, hogy az ideiglenes csatornák nyomvonala egyenes, a csatornák egymással párhuzamosak legyenek, és távolságuk azonos maradjon. A valóságban azonban a terepviszonyok általában bonyolultabbak, és a közölt elrendezési vázlatok nem alkalmazhatók gépiesen, minden változtatás nélkül. Az elrendezési vázlatokra mégis szükség van, hogy a hálózatok tervezésének módszerei elsajátíthatók, tanulmányozhatók legyenek. Adott terep esetében az ismertetett elrendezési vázlatok a legkülönbözőbb változatokban alkalmazhatók, és ugyanazon az öntözőtáblán mindkét vázlat előfordulhat. Ott, ahol a terepviszonyok túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy a közölt elrendezések valamelyike egyszerű formák között megvalósítható legyen — különösen kis esésű, szabdalt terepen —, javasolja, hogy ne erőszakolják az öntözésre való berendezkedést, mert van elég olyan terület, ahol a kedvező domborzati viszonyok lehetővé teszik az ideiglenes-csatornás — tehát nagyüzemi — eljárás alkalmazását. Ugyanezt mondja a 0,001-nél kisebb esésű terepekre is. Houk |12., 489. old.] az öntözőcsatornák vonalazásától azt kívánja, hogy alkalmazkodjék a mindenkori öntözőmódszerhez, amely módszer azonban idényenként változhat. A vízelosztáshoz állandó és ideiglenes jellegű csatornákat (art szükségesnek, mely utóbbiak idényenként újra készítendők. A kisméretű ideiglenes árkok létesítésére alkalmasnak tartja az egyszerű ágyekét, nagyobb vagy állandóbb jellegűek létesítésére pedig a külön e célra készített ároknyitó ekét ajánlja. Nagy fenékesés esetében csövek vagy vályúk alkalmazását javasolja csatornák és árkok helyett. Megjegyzi, hogy a nagy farmokon alkalmazandó tervezési eljárásokról művének második kötetében foglalkozik, ez azonban még nem jelent meg. Leírja, hogy a lejtő irányában létesített főcsatornákból jól áraszthatok a szintvonalak irányában elnyújtott kalitkák (rizs). Kiemeli azonban, hogy ha ezután barázdás öntözést kívánó kapásnövények öntözésére kerül a sor, a töltéseket meg kell szüntetni