Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - II. Serf Egyed-Sík Jenő: Az 1954. júliusi dunai árvíz lefolyása és a védekezési munkálatok

10 Serf—Si

}

с AZ ÁRVÍZ A GYŐRI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG TERÜLETÉN a) Szigetközi védvonal Az. árhullámnak az országhatárra érkeztével — július 8-án — először a Győri Vízügyi Igazgatóság lépett készültségbe és megtett minden előírt intézkedést saját erőinek szervezetszerű mozgósítására. Az Igazgatóság összesen 466 km hosszú védvonalából az elrendelt készültség a Dunán, valamint a mellékfolyók visszaduzzasztott szakaszán 190,9 km hosszú szakaszra terjedt ki. A védekezés kezdeti időszakában júl. 13-án mutatkozott az első riasztó jelenség : a rajkai zsilip melletti töltésszakasz aláüregelésre mutató aggasztó mértékű megcsúszása. A töltés megcsúszásának oka a dunai árvíz és a Mosoni Duna vízszintje közti 4,4 m-es szintkülönbség volt, amely a tetőzésig 4,7 m-re nőtt. Az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet ( ÁKSZ) órák alatt felvonult verőosztaga Pátria vaslemez-szádfal gyors és pontos gépi leverésével elhárította azt a veszedelmet, amely töltésszakadás esetén az egész Szigetköz, Mosonmagyaróvár és a Hanság nagy részének elárasztását okozta volna. Ettől a döntő pillanattól kezdve a kormány intézkedésére megkezdődött a minisztériumok nagyarányú támogatása is. A bányák és a szállítás munkájának legtökéletesebb összehangolásával sikerült 1000 m

3 követ a legrövidebb idő alatt a rajkai zsiliphez juttatni, ahol a Dunaág medrének a zsilip alatti elzárásával és a vízszín kb. 1 m-es felduzzasztásával mérsékelhető volt a töltést veszélyeztető egyoldali túlnyomás. A fáradt közerő helyett, amely egyébként is a termények betakarításával volt elfoglalva, már július 12-től kezdve mind jelentékenyebb honvédségi erők vettek részt a dunai védvonalnak a várható árvízszintnél alacsonyabb szakaszain a töltéskorona nyúlgáttal való magasításában, a buzgárok egész sorozatainak elfojtásában, a tömeges fakadóvizek szorítógátakkal való elhatárolásában, illetve a szivárgó és megcsúszó töltések szádfalazással való megerősítésében. Július 14-én úgy látszott, hogy a védelem úrrá lesz a válságos helyzeten, mert az áradás látszólag már közel volt a tetőzéshez és, mert a mintegy 20 km hosszban szükségessé vált nyúlgátépítés versenyt futott a víz emelkedésével. A látszólag legnagyobb bajt, a töltések magassági biztonságának hiánya folytán fenyegető meghágás veszélyét a védelem-vezetés ekkor már elhárítottnak tekintette. A remélt közeli tetőzés azonban nem következett be, sőt a 14-éről 15-ére virradó éjjel újabb jelentős vízemelkedést észleltek, és ugyanekkor a védvonal átázási jelenségei egyre rosszabbodtak. Ilyen körülmények közt a védelem vezetője a veszélyeztetett szigetközi községek kiürítését javasolta. A kormánybiztos azonnal - el is rendelte a kiürítést, amely a tanácsi szervek közreműködésével, valamint a honvédség és a belügyminisztérium mentőosztagainak támogatásával gyorsan és rendben folyt le. Július 15-én délelőtt 10 óra 20 perckor a töltés, közvetlenül Ásványráró község belsősége felett, minden előjel nélkül, váratlanul átszakadt (

III. melléklet). A szakadás a 25 446 —25 351 m szelvények között (új szelvényezés szerint) órák alatt 95 m-re bővült és legmélyebb pontján 9 m mélységet ért el a terepszint alatt (1, kép). A szakadás keletkezésének szemtanúja, Marek László főmérnök, kormánybiztosi kiküldött, jelentéséből idézzük a következőket: „Ellenőrző utam során 10 óra 10 perckor érkeztem a véd'töltés 25,4 km szelvényéhez, ahol az árvízszint mintegy 20 —30 cm-rel volt a korona alatt és