Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Holló István: Árvízi tapasztalatok a városi víz- és csatornaművekkel kapcsolatban

Az árvíz és a városi vízművek 73 falazni és csak egy nagyteljesítményű víztelenítő szivattyú állandó működtetésével sikerült az alagútban a vízállást elfogadható szinten tartani. A legnagyobb árvízszintnél a víz szennyeződött és a szennyeződés okára csak tüzetes vizsgálat derített fényt. A bukiszigeti lisztavízmedence túlfolyóvezetékén nem volt visszacsapószelep, így beáramlott rajta a nyers dunavíz és keveredett a kutak egyébként kifogástalan minőségű vizével. A hibán csak úgy tudtak segíteni, hogy a medencében állandóan a Duna vízállásánál magasabb vízszintet tartottak, és ezzel megakadályozták, hogy a túlfolyón keresztül bejöhessen a víz a medencébe. Az árvíz tetőzésekor a vízműtelep körüli terep kb. 40 cm-rel emelkedett ki a Dunából. A szennyvíztisztílótelepen sokkal nagyobb volt az árvízveszély, mint a vízműnél. A szennyvízcsatorna kitorkollását 5—6 m magasan borító dunavíz nyomása ugyanis egy gyenge zsilipen keresztül visszajátszott a Duna partján haladó főgyűjtőbe. Mivel a műtárgyak a 0,5—0,6 atm,. túlnyomásnak nem tudtak volna ellenállni, a szürőrács és kiömlő-nyílás közötti részt homokzsákokkal el kellett torlaszolni és a szennyvizet az «összes szivattyú, sőt a benzinmotoros tartalék szivattyúk állandó járatásával át kellett emelni. Ha a tetőzéskor valamilyen okból kimaradt volna az áram, nem lehetett volná a szennyvíztisztítótelep gépházát a teljes elöntéstől megmenteni. A védtöltés jól ellenállt a külső víznyomásnak. Tetőzéskor a teleppel való közlekedést csak csónakon tudták fenntartani. BUDAPEST A fővárosi víz- és csatornázási művek árvédelmi szerepe kettős volt. Védeniük kellett a saját telepeiket, és azon kívül a Vízmüvek a káposztásmegyeri területen és a szentendrei szigeten, a Csatornázási Müvek pedig a főváros egész területén általános árvízvédelmi készenléti szolgálatot tartottak. Itt csak a művek saját üzemükkel kapcsolatos árvízi ténykedéseiről számolunk be. A Fővárosi Vízmüvek különböző telepein építési munkálatok folytak a hullámtéren. Az első teendő az ott tárolt építési anyagok és szerszámok biztonságba helyezése volt. A veszélyeztetett helyeken dolgozó idegen építési vállalatok is ugyanezt tették. Ezen kívül a Sziget-utcánál, a dunai alsó rakparton épült ideiglenes szivattyútelep villamos gépegységeit is le kellett szerelni és biztonságba helyezni. Az aktív árvédelmi készültség július 13-án kezdődött és 24-én fejeződött be. A Duna balpartján, a Dunakeszitől a káposztásmegyeri főtelepig vezető nagyméretű gravitációs beton iker-csatornák feletti töltések nem tudtak ellenállni az árvíznek és a mögöttük fekvő mezőgazdaságilag müveit terület víz alá került. A csatornák igénybevétele szempontjából jobb is, hogy így történt, mert az egyoldali nyomás bizonyára nagyobb károkat okozott volna a betoncsatornákon, míg így csak töltésanyagot mosott el a víz. A monostori gátat igen nagy erőfeszítések árán sikerült megvédeni, bár valószínűleg az sem okozott volna üzemzavart, ha a mentett területet elárasztja a víz, mert a gátra nehezedő nyomás így kiegyenlítődött volna. Általában a káposztásmegyeri főtelephez tartozó víztermelő helyek kútjainak, szivornyavezetékeinek és gravitációs csatornáinak jó szigetelése ellenállt az árvíznek és a főváros vízellátásában nem volt zavar. A víz minőségét állandóan vizsgálták (zavarosodás, coli-tartalom stb. szempontjából), és az Országos Közegészségügyi Intézet, ill. a Fővárosi Egészségügyi Felügyelőség utasítására (klórgáz adagolással) valamennyi telepen erőteljes csírátlanítást végeztek. Ennek