Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - V. Szászhelyi Pál-Sík Jenő: Az árvízvédelem megszervezése
Az árvízvédelem megszervezése 55 Árvízvédelmi vonalaink magassági és minőségi hiányosságai az 1954. évi árvíz időpontjában ismeretesek voltak. A vízügyi igazgatóságoknak ezeken kellett felvenniök a küzdelmet az eddig ismert legnagyobb jégmentes vízszint meghaladó árvíz ellen. Az ismertetett beruházási jellegű hiányosságokat csak hosszú évek céltudatos munkájával lehetett volna megszüntetni, amire nem volt lehetőség. Lényeges volt azonban az előrehaladás az árvízvédelmi művek és berendezések üzemi jellegű munkái, a védtöltések gondozása, karbantartása terén. A felszabadulás után, az államosítás óta bekövetkezett fejlődés útját új korszerű gátőrházak, szertárak, munkásszállások, kétvezetékes üzembiztosabb távbeszélővonalak építése és az árvízvédelmi anyagkészletek és felszerelések jelentős kibővítése jelzi. Lényegesen fokozta továbbá a műszaki felkészültséget az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet (ÁKSZ) központi hírszolgálati szervének, és a szervezet budapesti központi telepén két gépesített, gyorsan mozgó szádfalverő osztagnak életrehívása, valamint a vásárosnaményi, tiszapalkonyai és szentesi osztag felállítása, és személyzetüknek állandó begyakorlása. A hiányokat és a védvonalak korszerű biztonsági fokra való megerősítéséhez szükséges munkálatokat az 1954-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat mind a Duna, mind a Tisza völgyére részletesen kimutatja. b) A SZERVEZETI FELKÉSZÜLTSÉG Ár- és belvízvédelmi műveink fejlődésére rendkívül hátrányos volt az ország vízügyi szervezetének a felszabadulás utáni többszöri átszervezése, a vízügyekkel kapcsolatos feladatkörök különböző minisztériumokhoz való rendelése, ami nehezen gyógyuló sebeket ejtett az árvízvédelmi szervezeten. A Földművelésügyi Minisztériumból 1948-ban kiemelt és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal közös, kettős felügyelet alatt létrehozott Országos Vízgazdálkodási Hivatalt röviddel a vízitársulatok államosítása után, 1950-ben, megszüntették, és az egymással legszorosabban összefüggő vízrendezési (ár- és belvízvédelmi) feladatokat a Földművelésügyi, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium között osztották meg. Ezzel természetesen az anyagi és műszaki erők is megosztódtak. 1953. október 1-én, az Országos Vízügyi Főigazgatóság létrehozásával, a vízügyi szervezet egységesítésével ismét helyreállt az említett feladatkörök egységes főfelügyelete és szakirányítása, azonban a vízügyi szervezet, korábbi felkészültségéhez képest, műszaki kapacitás (szakkáder, géppark, úszójármű stb.) tekintetében lényegesen legyengült. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megalakulása után fokozott mértékben építettük ki árvízvédelmi szervezetünket, és a törvényerejű rendelettel megállapított árvízvédelmi kormánybiztosi intézményre és jogkörre támaszkodva, országos értekezleteken, majd az érdekelt és segítésre hivatott minisztériumok bevonásával, a feladatkörök pontos összeegyeztetésével, a szervezetet olyanná fejlesztettük, hogy az adott technikai és anyagi körülmények között a lehető legtöbbet nyújthassa. A főigazgatóság szervezetében a szorosan vett Dunavölgy árvíztől veszélyeztetett, töltésekkel védett mintegy 700 000 kat. hold (kereken 400 000 hektár) területének védelmét a IV. mellékleten feltüntetett négy vízügyi igazgatóság :
