Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - II. Serf Egyed-Sík Jenő: Az 1954. júliusi dunai árvíz lefolyása és a védekezési munkálatok
24 Serf — Si} с Az igazgatóságnak a tényleges szükségletet messze meghaladó kirendelt műszaki erő állott rendelkezésére. Itt is kitűnt azonban, hogy a nagy tömeg nem pótolhatja a szakmii ismeretek hiányát, és a munkák vezetésénél csak a védelemben gyakorlott mérnökök és technikusok voltak felhasználhatók. A Tiszáról átrendelt műszakiak és gátőrök kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az igazgatóság a Dunán és a du'navölgyi főcsatorna védtöltésén 153 km-en védekezett. Ezen a szakaszon belül kereken 34 km hosszban szivárogtak a töltések vagy volt áteresztő a töltés alatti altalaj. 41 helyen fogtak el csurgást és 35 buzgárcsoportot fojtottak el. A SZÉKESFEHÉRVÁRI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÁRVÉDEKEZÉSE A védekezésben az Igazgatóság a Duna-jobbparti és a Siónak a visszaduzzadás határá'g nyúló töltésszakaszain volt érdekelve. A szekszárdi kirendeltséghez tartozó védvonalakon az ilyen magas és tartós árvízhez képest elégtelen töltésméretek miatt számos helyen szivárgások, átázások és kezdődő megcsúszások keletkeztek, amelyek ellen gyorsan alkalmazott szádfalazással és padka-építéssel, a tömeges fakadóvizek ellen pedig szorítógátakkal védekeztek, — mindenütt teljes eredménnyel. A szivárgó és átázott szakaszok utólagos feltárása során a töltéstestben váltakozó vízáteresztő rétegeket találtak. Külön említést érdemel, hogy Bölcske és Madocsa községek eddig bevédetlen öblözetében, rendkívüli arányú munkaszervezéssel — részben az elhanyagolt régi nyári gátak megerősítésével, részben pedig az árvíz ideje alatt újonnan épített gátrendszerrel, — sikerült a mélyebben fekvő belsőségeket, köztük az árvízszint alatt fekvő gépállomást és mintegy 12 000 kat. hold termőterületet megvédeni. A Gemenci-erdö hullámtéri részén az erdészet az elmúlt években gátat létesített a vadállomány menekülő helyéül kijelölt térség biztosítására. A rendkívüli nyári árvízzel szemben azonban ez a gát alacsonynak és gyengének bizonyult, és bár az igazgatóság műszaki személyzete értékes támogatást nyújtott a védekezésnél, a legnagyobb erőfeszítés árán sem lehetett az átszakadást elhárítani. Az összezsúfolódott értékes vadállomány egy részét azonban sikerült megmenteni. Az igazgatóság együttműködése a megyei tanáccsal, illetőleg- a területi árvízvédelmi bizottsággal általában kifogástalan volt. Az itt-ott mutatkozott helyi nehézségek még a védekezés ideje alatt elhárultak. Az igazgatóság védelmi szakasza a Dunán, a Sión és a Nádor-csatorna töltésein 150 km hosszú volt. Ezen belül 50 km hosszú szakaszon szivárogtak a töltések, illetőleg volt, áteresztő az altalaj. Töltéscsurgást 7 helyen, buzgárokat 23 helyen fogtak el. A PÉCSI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÁRVÉDELMI MUNKÁJA A Mohácstól a déli országhatárig terjedő Duna-jobbparti védvonalon a tetőző vízállás, a mohácsi vízmérce szerint, 24 cm-rel meghaladta az eddig ismert, legnagyobbat. A rendkívül magas és szokatlanul tartós árvíz veszélyes szivárgásokat és átázásokat okozott a magyar•=-jugoszláv országhatárral párhuzamos 3 km hosszú töltésszakaszon. A kellő időben odairányított földmunkagépekkel és jó
