Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - II. Serf Egyed-Sík Jenő: Az 1954. júliusi dunai árvíz lefolyása és a védekezési munkálatok
22 Serf—Si } с pontraj hogy az alsóbb védelemvezetés személyi ellátásánál nem annyira a létszámra, mint inkább a minőségre kell a súlyt vetni. A gép-, anyag- és munkaerőigénylés terén sok esetben jelentkeztek túlzó, maximalista igények, amelyeknek teljesítését — megfelelő helyszíni ellenőrzéssel — a legtöbb esetben sikerült a megokolt keretek közé szorítani. A Budapest alatti Duna-szakaszon — ahol a töltések a magasabb, jégtorlódásos árvízszinteknek megfelelően vannak kiépítve — komolyabb beavatkozás csupán néhány eddig rejtett töltéshiba miatt vált szükségessé. Tökölnél pl. a töltéstestben jelentkezett csurgás és egy régi szakadás kopolyájában felfakadó víz miatt körtöltést kellett gépi erővel építeni. Az Adony-szalmacsárdai zsilipnél a meg nem felelő alapozás alatt áttörő vizek miatt szorítógát építése vált szükségessé. A helyi védelemvezetőknek — mind a jobb-, mind a balparti szakaszokon — a nyári gátakon folytatott küzdelem műszaki irányítása jelentette a legnagyobb megterhelést, mert a betakarításra váró termés megmentése érdekében minden lehetőt meg kellett kísérelni. A közepes nyári árvizek visszatartására a hullámtereken mezőgazdasági érdekből létesített kisméretű nyárigátak természetesen nem lehetnek alkalmasak egy rendkívüli magasságú és tartóssági! árvíz kivédésére, sőt nem is engedhető meg, hogy velük a hullámteret — a folyó árvízi medrét — az árvíztömegek levezetése elől elzárják. A helyi lakosság és a honvédség lelkes támogatásával mégis több helyen sikerült a magasabban fekvő hullámtéri földek termését megmenteni vagy a nyárigátak átszakadását legalább addig késleltetni,, amíg az érett terményeket betakarították. Ebből a tapasztalatból azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, mintha a jövőben a nyári gátaknak minden árvíz ellen biztonságot nyújtó megerősítésére kellene törekedni. Ellenkezőleg : igyekezni kell a hullámterek művelését tervszerűen úgy szabályozni, hogy az esetleges nyári elborítások ne okozzanak az engedélyezett terményekben kárt. A budapesti igazgatóság kereken 183 km hosszú szakaszon védekezett. Töltésszivárgást, illetőleg az altalajon átszivárgó vizet 15 km hosszú-szakaszon figyeltek meg, 37 buzgárt, illetve buzgárcsoportöt tettek ártalmatlanná .és 22 helyen szüntették meg a töltés csurgását. AZ ÁRVÍZ A BAJAI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG TERÜLETÉN A Bajai Vízügyi Igazgatóság a júliusi árvíz idején még mint a budapesti igazgatóság kirendeltsége működött, de 155 km hosszú töltésszakaszán már akkor bizonyos mértékig önállóan vezette a védelmet. Beigazolódott ugyanis, hogy a túlzottan nagy egységek sem a hírközlés, sem az intézkezések és ellenőrzés szempontjából nem felelnek meg. A védelem központi vezetésé Baján kezdetben gyenge kézben volt, bizonytalankodott, s a megyei tanácsokkal, illetve á közben létrehozott megyei árvízvédelmi bizottságokkal sem tudta a helyes kapcsolatot megteremteni. A nehézségeket a kiküldött kormánybiztos-helyettes erélyes fellépése rövidesen kiküszöbölte. A jeges árvízszintekre kiépített töltések magassági biztonság szempontjából mindenütt megfelelőnek bizonyultak. így a védekezés a Solt alatti balparti Dunaszakaszon elsősorban az erősén vízáteresztő altalaj fakadó vizei ellen irányult, amelyek néhol a töltés lábától 200—300 m távolságban is tömegesen jelentkeztek. A szigetközi talajtörések tapasztalatai megokolt óvatosságra intettek, bár a félig vízáteresztő fedőréteg ezen a szakaszon már jóval vastagabb, amiért a talajtörés . veszélye kisebb.
