Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIV. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz előrejelzése

Az árvíz előrejelzése 195 A külföldi vizjelző szolgálatok éppen ezért különbséget tesznek az ún. árvízi figyelmeztetések és a szorosabban vett előrejelzés között. Az előbbieket lehető korún igyekeznek kiadni, és csak durván tájékoztató jellegűnek tekintik őket. Az utóbbiaknál már я pontosságra vetik a súlyt, aminek természetesen a későbbi közreadás az ára. Árvízi figyelmeztetések kiadásához még aránylag laza mércekapcsolatok is használható támpontot adnak. A Duna passaui, linzi és kremsi, illetőleg budapesti és mohácsi tetőzése közti kapcsolatot aránylag széles szóródási sávok jelzik (4. ábra). Az 1897 — 1948 közti legnagyobb árvizek adatai alapján meghatározott összefüggések használhatóságát az ábra alatt feltüntetett, a júliusi árvízre vonatkozó példa igazolja.

4 A mércekapcsolati ábrák használatánál természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a magasabb árvizek legtöbbje gátszakadásokat okozott, amelyek nélkül az alsóbb állomásokon magasabb vízállások következtek volna be, vagyis a 4. ábra egyes pontjai jobbra tolódtak volna. Hasonló értelemben hat az ármentesítő művek fejlesztése is: minden további öblözet ármentesítése azt okozza, hogy a felsőbb állomások tetőzéséhez a réginél magasabb tetőzés tartozik az alsó állomásokon. Az első napokon kiadott árvízi figyelmeztetéseket a továbbiakban már tényleges előrejelzéssel lehet finomítani. A szorosabban vett előrejelzés vagy a várható árhullámok magasságának és tetőzésük időpontjának megadására szorítkozik (árvízi előrejelzés), vagy a különféle vízgazdálkodási igényeknek megfelelően folyamatos. Az előbbi műszakilag egyszerűbb, mert a vízjárási görbék jól megkülönböztethető pontjai közötti kapcsolatokon alapul. De ha a hibalehetőségeit ésszerű határok között akarjuk tartani, nem a legfelsőbb, hanem olyan állomások adatait kell kiindulásul felhasználnunk, amelyektől az alsó állomásig megteendő útján már nem módosulhat meglepetésszerűen az árhullám. Ez másszóval azt jelenti, hogy a megbízhatóság érdekében le kell mondanunk az időelőny egy részéről. Akár a felső állomásra előrejelzett, akár az ott már bekövetkezett tetőzésből indulunk ki, az ennek és az előrejelzés kiadásának időpontja közötti idő elvész, ami tovább csökkenti időelőnyünket. A folyamatos előrejelzés a felső állomások általában változó vízállapotából (áradás, apadás) indul ki és ugyanilyenre következtet az alsó állomáson, tehát nincs olyan biztos támpontja, mint aminőt az előbbi esetben a tetőzés képviselt. Hibalehetőségei ezért igen nagyok és csak az előrejelzési idő megrövidítése árán korlátozhatók. A magyar Dunára vonatkozó árvízi figyelmeztetésekben és előrejelzésekben — tökéletes nemzetközi együttműködés esetén — а II. táblázatban feltüntetett időelőnyök látszanak biztosíthatónak. Az első két számoszlop alsó határértékei a kisebb és közepes, a felsők a rendkívüli árvizekre vonatkoznak. Az utolsó oszlopban feltüntetett rövidebb időkre aránylag egyszerű folyamatos előrejelzést adni, de valószínű, hogy a hosszabbakra is megoldható a feladat. 4 A mércekapcsolati vonalakat az 1954 előtti adatok alapján érzék szerint húztam meg, és a szélső pontokon keresztül húzott párhuzamosakkal szóródási sávot jelöltem ki. Az 1954. évi adatokat utólag rajzoltam be. A pontok mellé írt törtszám számlálója az árvíz évét adja meg, nevezője a levonulási időt napokban. Természetes, hogy előrejelzési célokra többváltozós összefüggéseket kell szerkeszteni. 13* - 1-18