Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIV. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz előrejelzése

Az árvíz előrejelzése 193 nyiségekről). A Szinoptikus szolgálat adatai alapján azonban csak általános képet kapunk a csapadékeloszlásról, és nem tekinthetünk bele a részletekbe, aminek folytán megbízható hidrológiai következtetésekről nem lehet szó. Erre tanulságos példát szolgáltatott a tavalyi dunai árvíz. Még júliusban, közvetlenül az árvíz után, megszerkesztettük a 11 napos katasztrofális esőzés csapadékeloszlási térképét. Ekkor még csak az osztrák és bajor táviratozó állomások hézagos adatai állottak rendelkezésünkre. Ezért a csapadékvonalak meghúzásánál szem előtt tartottuk azt az általános törvényszerűséget, hogy a csapadék mennyisége a tengerszint feletti magassággal növekszik. így az Inn felső szakaszát szegélyező 2—4 ezer méterig nyúló hegyekben 250 és 300 mm-es izohiétákat rajzoltunk. Utólag, a fentemlített beszámoló 5—6-szor sűrűbb ponthálózat alapján szerkesztett térképéből kiderült, hogy ezeken a helyeken 100%-nál is jobban túlbecsültük a csapadék mennyiségét : az Inn árvize ezúttal nem a forrásvidék hegyóriásaiból indult el, hanem a sokkalta alacsonyabb Elő-Alpokból táplálkozott. A pillanatnyi csapadékhelyzet áttekintésének nehézségeihez járulnak a talaj mindenkori vízfelvevőképességének figyelembevételénél felmerülő további nehézségek. A vizek összegyülekezésének kérdését nem is részletezem, mert a levonulási idő tárgyalásánál fentebb kifejtett gondolatokat kellene nagyjából megismételnem. A hótakaró alakjában tárolt vízkészlet számbavétele természetesen még több adatot kíván, mint a folyékony csapadéké, hiszen a hótakaró vastagsága a felszín mineműsége, növénytakarója, tájolása és a szél munkája szerint rendkívül változó. A tájékozódáshoz szükséges adatokat a vízgyűjtőterület jellemző részein kiválasztott mintaterületek rendszeres bejárásával gyűjtik össze. A sítalpon járó észlelő meghatározott útvonalon halad, és vágóéllel ellátott csőalakú mintavevőjével szabályos távolságokban szúrópróbát vesz a hótakaróból, majd a magával vitt könnyű karosmérleg segítségével közvetlenül meghatározza a hótakaró képviselte vízrétegvastagságot. A hófelvételek terén hazai viszonylatban Salamin Pálé az úttörés érdeme, aki első méréseit 1953/54 telén végezte. Külföldön számos helyen több évtizedes múltra tekintenek vissza a hósűrűségmérések. Sőt kísérletek folynak a magas-hegységi hótakaró víztartalmának távjelző műszerekkel való mérésére is. A talajszintben beépített műszerek a terep fölött akasztófaszerű állványon elhelyezett rádióaktív izotopból kiinduló gammasugárzás energiáját mérik. A sugárzás energiavesztesége a talajon fekvő hótakaró, helyesebben az általa képviselt vízréteg vastagságától függ. A Geiger-számláló felfogta impulzusokat megfelelően felerősítve, 10 km hatósugarú, meghatározott időszakban óraszerkezettel önműködően bekapcsolt rádióadó közvetíti a legközelebbi lakott helyig, ahonnan — tapasztalati összefüggés alapján vízoszlopmilliméterre átszámítva — továbbítják az adatokat a vízjelző központba.

3 A távjelző automaták természetesen csak kiegészíthetik a könnyebben elérhető helyeken folyamatosan végzett hómérésekből származó adatokat. Az elmondottakból kitűnik, hogy a meteorológiai adatokból történő árvízelőrejelzéssel szemben támasztható igényeknek szükségképpen szerényeknek kell 3 Lanser, O. : Zeitgemässe Aufgaben der österreichischen Hydrographie, österreichische Wasserwirtschaft, 1954/1—2, pp. 3—9. 13 Vízügyi Közlemények — l/ló