Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - II. Serf Egyed-Sík Jenő: Az 1954. júliusi dunai árvíz lefolyása és a védekezési munkálatok
20 Serf—Si } с A jobb altalajviszonyokon kívül döntő súllyal járult ehhez hozzá a munkaerő, gépi felszerelés • és anyagkészletek országos jellegű mozgósítása, a pártszervezetek és a megyei árvízvédelmi- bizottságok lelkes támogatása, a MÁVpályafenntartás és a gyárak jól megszervezett, fegyelmezett munkáscsapatai, de különösen és mindenekelőtt a honvédség odaadó munkája. A védelem központi vezetése kezdetben bizonytalan volt, mert nagy erők irányítására nem volt eléggé felkészülve. A helyi vezetők azonban mindenütt kitűnően helyt álltak és fáradhatatlan munkájuk a legnagyobb elismerést érdemli. Győr város saját szervezetével kezdte meg a védekezést, de felkészültsége csakhamar elégtelennek bizonyult a rendkívül magas és tartós vízállások okozta feladatokkal szemben, amelyeknek ellátását a Győri Vízügyi Igazgatóság személyzete és az ország más részeiből átrendelt mérnökök és technikusok serege vette át a kormánybiztos helyi kiküldöttének vezetése alatt. A védekezési munka itt az átázott földtöltések rézsűinek leterhelésére, a buzgárok körülzárására és a megdőlt mellvédfalak megtámasztására, illetőleg a megnyílt illesztési hézagok tömítésére terjedt ki. Komárom város bombasérült mellvédfalát a vízfelőli oldalon terméskővel, a mentett oldalon földdel erősítették meg, a vasúti töltésbe való bekötésig pedig jászolgáttal hosszabították meg (lő. kép). A 751 cm-rel tetőző vízállásnál a falból 50—60 cm, a jászolgátból pedig 30—40 cm állt ki. Az ilyen módon 2,5 km hosszúra kifejlesztett védvonalon folytatott védekezés teljesen eredményes volt, csupán a teherpályaudvar vágányai közt, sőt épületeiben is nagy tömegben felfakadó vizek okoztak átmeneti nehézségeket. Mindazonáltal a vasúti forgalom pillanatnyi megszakítást sem szenvedett. A fakadó vizek tömeges jelentkezésében a laza, feltöltött talajon kívül a fűtőház csővezetékeinek is szerepe volt. Almásfüzitő védtöltése az árvíz érkezésekor még épülőben volt és ezért a védekezés alatt 10 000 m 3 földet kellett a várható árvízszint alatt fekvő részének magasítására és 8000 m 3-t a keresztmetszeti méretek növelésére, padkák építésére fordítani (16. .kép). A munkák részben az idejében kirendelt gépekkel, részben kézi erővel és fogatos járművekkel folytak. A földkitermelés kényszerűségből már az árvíz előtt is a mentett oldalon történt, aminek következtében a veszélyes buzgárok mind az anyaggödrökben törtek fel. A töltések átázása és megcsúszása ellen több helyen kellett szádfalazást alkalmazni. A budapest —bécsi műútban levő kettős csőzsilip alatt keletkezett talajkimosás ellen szorítógáttal, illetve ellennyomó medencével védekeztek eredményesen. Az Almásfüzitő és Dunaalmás között a Dunába ömlő Fényes-patak visszatöltésezett szakaszát a töltések alacsony volta miatt nem lehetett volna a megliágástól megvédeni, ezért a Fényes-pataknak a Komárom—Esztergom közötti vasútvonal töltésében levő átereszét eltömték és a patak vizét sebtében szerzett szivattyúkkal átemelték a Dunába. Esztergom város saját szervezetével folytatott védekezésének megerősítésére a kormánybiztos külön műszaki vezetőt rendelt ki, akinek irányításával homokzsák-fallal és közbe'rakott földdel megtámasztották az 1500 m hosszú beton mellvédfalat, az 1800 m hosszú védtöltés alacsonyabb részeit pedig nyúlgáttal emelték meg. A 694 cm-rel tetőző vízállás 24 cm-rel volt magasabb, mint az 1923. évi jégmentes maximum. A védekezés a sorozatosan jelentkező buzgárok körülzárására, a fakadóvizek szorítógátakkal való elhatárolására és egy esetben a rézsű hullámverés elleni bevédésére szorítkozott.
