Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XIII. Sík Jenő: A szigetközi töltésszakadások elzárása és egyéb helyreállítási munkák

A töltésszakadások elzárása 177 terepfeltöltésbeii folytatódik. A töltés alapterülete a régihez képest így lényegesen megnő és az ennek ellenére netalán mégis jelentkező fakadóvizek visszatartásáról 3 m koronaszélességű és 1 :3 rézsűhajlású szorítógát gondoskodik. 3. ábra. Metszetek a helyreállított töltésszakaszokról Abb. 3. Querschnitte der hergestellten Deichabschnitle. (Ursprüngliche Profile punktiert) 4. A dunakilitt szakadás (3. ábra). A terv szerint a régi holtmedret kereken 100 m hosszúságban az átlagos terepszintnek megfelelő magasságig homokos kavics anyaggal töltik fel. Ezen épül fel az eddiginél jóval szélesebb töltés, amelynek rézsűi 1 : 3 hajlásúak, koronája 6 m széles, a mentett-oldalon az árvízszint alatt 0,5 m-rel 8 m széles padkával. A biztonságot fokozza a holtmederbe épített szorítógát, mely a fakadóvizeket visszatartja és ezáltal nagy nyomáskülönbségek kialakulását lehetetlenné teszi. Ezen a helyen említem meg, hogy milyén téves szemléletre vezetett az az egyébként elméletileg megalapozott kísérlet, amely a töltések szükséges biztonsági méreteit egyedül a várható árvízszint és az építéshez felhasznált töltésanyag egyenletesnek feltételezett vízáteresztőképessége alapján kívánta megállapítani, és nem vette figyelembe sem az altalaj szerkezetét; sem pedig azt, hogy a töltésanyag tökéletes homogenitása sohasem érhető el, illetve tartósan nem biztosítható. A szigetközi töltésszakadások tapasztalatai alapján máris kialakult az a helyes nézet, hogy a további töltéserősítésekkel főleg az árvizek idején észlelt helyi 12 Vízügyi Közlemények — 5-9