Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XI. Tápay László: Rendszeres töltésmegfigyelések és a töltésállapot-hossz-szelvény

150 Tápay László 2. támpontok szolgáltatása a jelenségek alaposabb tisztázása érdekében szükséges feltárásokhoz, 3. annak biztosítása, hogy újabb árvíz esetén az őrszolgálat és a műszaki vezetés előre ismerje a veszélyes helyeket, gondoskodhassék alapos megfigyelésükről és a védelmi anyagokat előre tervszerűen a veszélyes szakaszokra irányíthassa, 4. különösen értékes segédletül szolgáljon azok számára, akik kellő helyismeret nélkül elsőízben kapnak árvédekezésnél műszaki beoszást, 5. összehasonlításul szolgáljon a későbbi árvizek hasonló természetű tapasztalataival való egybevetéshez. A töltésállapot-hosszszelvény felépítése a következő : A hosszszelvény tengelye az egyszerűség kedvéért vízszintes vonallal ábrázolt, észlelt árvízszín. Ettől felfelé mérjük fel a töltés koronaszintjét vagy a magaspart élét. A kérdéses árvizet megelőzően érvényes mértékadó árvízszint is — előjel szerint — ehhez a vonalhoz képest rakjuk fel. Ábrázoljuk továbbá a töltés mentett oldali terepszintjét és az esetleges padka vonalát is. Az így előállt hosszszelvényen feltüntetjük a szivárgások és csurgások helyét és kilépési magasságukat, az esetleges gátszakadások helyét és mélységét, végül a vízmércéket. A hosszszelvény alatt négy csíkra osztott sáv van, amelyek a szivárgások, csurgások, buzgárok, illetve fakadóvizek helyének és szelvényszámának feltüntetésére szolgálnak. A lap alján a töltés szelvényezését és a folyamkilométereket tüntetjük fel. A hosszszelvény felett az egyenes vonallal ábrázolt töltéstengelytől felfelé, ill. lefelé felrakjuk a folyó partjának, illetőleg a buzgároknak a töltéslábtól számított távolságát. Az 1. és 2. ábrán példaképpen a Duna Rajkától Vénekig ill. a Váci Dunaág Kisoroszitól Horányig terjedő szakaszának jobbparti töltésállapot-hosszszelvényét mutatom be. Áz egész dunavölgyi töltésrendszerre elkészített hasonló ábrák közléséről helyszűke miatt sajnos le kellett mondanom. Noha a töltések szivárgása és csurgása, a buzgárképződés és a fakadóvizek jelentkezése — mint fentebb láttuk — a helyi viszonyok függvénye és így általános következtetésekre alig van mód, a töltésállapot-hosszszelvények egyszerű szemlélete alapján mégis levonható néhány tanulság. A buzgárok keletkezése és a védtöltésnek a meder partjától számított távolsága közötti összefüggést vizsgálva kimutatható, hogy a buzgárok 28,5 %-a olyan helyen keletkezett, ahol a meder vagy a hullámtérben levő holtág a töltéstől 0—10 m távolságban van, az esetek 62%-ában a távolság 11—50 m, és csak 9,5%-ában 51—200 m. Ez azt mutatja, hogy a töltés alatti talajvíz nyomásának a meder távolságától függő nagysága a buzgárok keletkezése szempontjából nyomós tényező. Abban, hogy a maximális arány nem a 0—10 m közti távolságnál mutatkozott, az lehet az oka, hogy a nyilvánvalóan rossz talajviszonyokat már a töltések vonalozásánál figyelembe veszik.