Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása

A mértékadó árvízszint 139 5. Л felsődunai mederemelkedések Mint már fentebb említettük, az árvíz'szokatlan és nem várt magasságának egyik okául a mederemelkedések tekintendők. Feltárásuk ezért az egyik legfontosabb feladatunk. A volt győri folyammérnöki hivatal két ízben készített már részletes tanulmányt a felső-dunai mederemelkedésről : 1937-ben és 1949-ben. Az egymást kiegészítő két tanulmányban, melyeket a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság elé terjesztettek, részletesen kimutatták, hogy az 1800—1840 fkm-ek közötti szakaszon a kis- és középvizek a kiindulásul felvett 1923. évtől kezdve állandóan emelkedtek és az emelkedés mértéke — különösen Dunaremete. (Bős) körül — 1919-ig 60—80 cm-t ért el. De beigazolódott az is, hogy ugyanúgy 1923 előtt is voltak már tekintélyes emelkedések. Egy másik tanulmányban a győri Vízügyi Igazgatóság kimutatta, hogy a kisvizek szintje 1898 és 1953 között Dunaremeténcl .. (1825,5 fkm) 96 cm-rel Bősnél (1820,0 fkm) 195 cm-rel Szapnál (1810,0 fkm) 105 cm-rel emelkedett. Ugyanakkor kimutatták a tanulmányok, hogy a Duna főmedrében ezen a szakaszon hatalmas hordaléktömegek rakódtak le, melyek ezt a vízszínemelkedést okozták. A tanulmányok — sajnos — nem terjeszkedtek ki a Duna főmedrén kívüli mederrészekre, mert ezekről nem állt rendelkezésre mérési anyag, és nem terjeszkedtek ki a nagyvizekre sem. Annyi mindenesetre valószínű volt, hogy a főmeder feltöltődése nemcsak a közepes, hanem a nagyvizek szintjében is bizonyos emelkedést idézett elő, mert hiszen a nagyvíz tömegének jelentékeny része a főmederben folyik le és a főmeder állapota döntően befolyásolja az árvíz magasságát. De arra, liogy a legnagyobb víz mennyivel emelkedett, hem volt adat, mert hiszen hasonló méretű árvíz sem fordult elő. Mindenesetre figyelmeztetett az árvízi meder feltöltődésére az, hogy már a tömegében jóval kisebb 1940. és 1944. évi árvizek szintje is sok helyen megközelítette, sőt egy helyen el is érte az 1899. évi vízszínt és ennek figyelembevételével állapította meg a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság az 1949. évben az új mértékadó árvízszintet (6. ábra). Ha az ennek alapján megkezdett és 1951 — 1953. években folytatott töltéserősítési munkák kellő időben befejeződtek volna, töltésszakadás semmi esetre sem következett volna be, annak ellenére, hogy az 1954 júliusi árvíz 30—35 cm-rel. magasabb volt, mint az 1949-ben megállapított mértékadó szint (lásd a 6. ábrát és az I. mellékletet). Ez a többletmagasság részben a már említett telt mederre való ráfutásból, részben pedig az azóta is (6 év) tovább fejlődött feltöltődésekből származhatott. Rátérve az árvizek emelkedésének és az árvízi meder feltöltődésének kérdésére, megvizsgáltuk a nagyvizek szintjének alakulását a dunaremetei vízmércén. A 11. ábrán feltüntettük a pozsonyi és' dunaremetei összetartozó vízállásokat. A görbesereg alsó része az 1949. évi vízszínemelkedési tanulmányból való, kiegészítve a Pozsonyban 500 cm-t meghaladó összes árvizek adataival. Az ábrából jól kivehető a nagyvizek állandó emelkedése, amelynek mértéke 1899 és 1954 között 62 cm. Ugyanezen a módon megállapítottuk, hogy a nagyvizek emelkedése