Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása

A mértékadó árvízszint 125 A két ásványi szakadás vize mind a Szigetközben maradt. Ezeken a tetőzéskor összesen 1100 m

3/s víz kifolyásával számoltunk, amely a szakadások elzárásáig, tehát mintegy 10 nap alatt csökkent gyakorlatilag'O-ra. Itt is feltehető tehát, hogy 10 napon át átlag az 1100 m

ä/s fele folyt ki, ami ismét 10 • 86 400-zal szorozva, kereken 475 millió m

3-t ad. Az összes kifolyt mennyiség ezek szerint ' 134 300 000 + 475 000 000 = 609 300 000 ni

3 A völgyszelvényekből számított térfogat = 464 000 000 m

3 Különbség 145 300 000 m

3 Ennek egyik része a Mosoni Dunába folyt, másik része elpárolgott, vagy a talajba szivárgott. Durva közelítéssel napi 1 cm párolgási magasságot véve fel, a 206 400 000 m

2-nyi területről elpárolgott vízmennyiség 10 nap alatt kereken 20 millió m

3. A beszivárgás, legalább napi 2 cm-rel számítva, 40 millió m

3-t jelent. Marad a Mosoni Dunába visszafolyt mennyiségre 85,3 millió m

3, vagyis 10 napon át átlag 98,6 m

3/f. Ez szintén valószínű érték. Ezek figyelembevételével a kapott számértékek jól megegyeznek. 3. A jobb- és baloldali töltések közötti magasság- és méretkülönbség és a belőle levonandó következtetések A Duna két párján épített töltések egymáshoz viszonyított magasságát a köztük levő széles hullámtér miatt legpontosabban úgy állapíthattuk meg, hogy a koronamagasságukat az 1954 júliusi rögzített tetőző árvízszínre vonatkoztattuk. Hogy pedig a kölcsönösen szemben fekvő pontok egyértelműen elbírálhatók legyenek, ugyanazt az átvetíté'st alkalmaztuk, mint a mértékadó árvízszint 1949. évben végrehajtott közös meghatározásánál. A 6. ábrán látható, ezzel a . rendszerrel készített hossz-szelvényen a dunai folyamkilométerek vannak lineáris mértékben ábrázolva, a töltések szelvényezése pedig erre van vetítve. Ha ezt az ábrát szemügyre vesszük, kitűnik, hogy a jobbparti töltések általában 20—40 cm-rel alacsonyabbak, mint a balpartiak, sőt Csicsótól, vagyis az 1798 fkm-től lefelé a baloldali töltések koronája mindenütt több, mint 1 m-rel meghaladta az 1954. évi árvízszint. Ezt a magasítást az 1899. évi csicsói gátszakadás után hajtották végre. A magyar oldalon levő töltés tehát — amint a 6. ábrából kiviláglik — az 1829,5—1802 fkm-ek, vagyis a 36. és 8. töltés-kilométer között 28 km. hosszban sürgősen megmagasítandó. A magassági hiányokhoz járul még, hogy míg a baloldali töltések koronaszélességét 1901-ben egyöntetűen 6 m szélesre bővítették,

1 a magyar töltések koronája csak 4 m maradt. Ez egyúttal magyarázatát is adja annak, hogy miért a jobb-, és nem a baloldalon történtek a szakadások. A' dunai töltések állékonyságát illetőleg határozottan meg lehet állapítani, hogy az ilyen — nyilván mindkét oldalán egyformán — laza altalajra és áteresztő anyagból készült töltéseknek van egy bizonyos teherbírása, vagy mondhatnók szakítási szilárdsága, amely nagyobb mértékben a víz nyomómagasságától, kisebb mértékben pedig a töltés talpszélességétől függ. Ezt úgy értjük, hogy ha a vízállás elérte a kritikus magasságot, oly nagy mértékben megindul a buzgár1 Bálint István : Az Alsócsallóközi és Csilizközi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat 1876—192.6. Komárom, 1926.