Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - IX. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: A dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei

116 Lászlói

fy—Szilágyi: Az árvízi hozam-mérések II. táblázat Л leíolyási hányail a Duna Bécs fölötti vízgyűjtőterületén néhány, rendkívüli árvíz idején (F = 101 600 km

2) Év • Az árvizet közvetlenül okozó csapadék Az árvíz teljes vízszállítása Bécsnél milliárd m

1 Lefolyás! hányad % ' Év • Időpontja tartama nap mennyisége a Bécs fölötti vízgyűjtőn milliárd m

3 Az árvíz teljes vízszállítása Bécsnél milliárd m

1 Lefolyás! hányad % ' 1897 júl. 26—31 5 11,34 4,78 42,1 1899 szept. 8—14 7 15,48 6,48 41,9 1954 júl. 7—12 6 12,03 5,20 43,3 A MÉRÉSEK TAPASZTALATAI A jövőben végzendő árvízi mérések jobb előkészítése érdekében a következőkben összefoglalhatjuk a mérések tapasztalatait. Mindenekelőtt kimondhatjuk, hogy az árvízi mérések helyét feltétlenül jó előre meg kell határozni. A kijelölt mérési szelvényeket a helyszínen meg kell jelölni és időszakonként környezettanulmánnyal összekapcsolva fel kell venni, hogy a szelvényben az árvíz alatt mutatkozó esetleges változások vagy rendellenességek az előzetes mérések adatai alapján tisztázhatók legyenek. Gondoskodni kell továbbá a kijelölt szelvények számának megfelelő teljesértékű mérési felszerelésről. A végrehajtott mérési sorozat élesen rávilágított arra, hogy a komoly felkészültséget kívánó árvízi mérések megnyugtató eredményeket csak teljesen korszerű és jó állapotban levő felszereléssel adhatnak. A fetszerelés összeállításánál fontos követelmény a vízi járművek stabilitása, a horgonyok megfelelő nagysága, kötelek helyett horgönyláncok alkalmazása és a mérésnél használt motor üzembiztonsága. A mérési gyakorlatban legjobban bevált az 50 kg súlyú horgony, amelyet 40—50 m hosszú tartólánccal használunk. Az 50 kg-os horgony még jól kezelhető és biztosan megáll. A kifogástalan tartóláncok fontosságára figyelmeztet a fajszi mérőhelyen történt szerencsés kimenetelű baleset. A tetőzés előtti napon végzett mérés közben a fenék közelében úszó hatalmas élőfa gyökerei felcsavarták és elszakították az anyadereglye tartóköteleit. Az egész dereglye sebesen úszott az árral és csak az erős szelvénykötélnek köszönhető, hogy nem ütközött a mérőszelvény alatt 250 méterre levő hajóállomásnak, amiből komoly szerencsétlenség keletkezhetett volna. A felszerelés kérdésén túl lényegés a mérési segédszemélyzet előzetes kiválasztása és megszervezése oly módon, hogy a mérőcsoportokban csak a vízen otthonos emberek legyenek, olyanok, akiknek nem jelent újságot vagy nehézséget az egyéni kezdeményezést és gyors elhatározást kívánó munka. Az árvédelmi segédcsapatok tagjaihoz hasonlóan előre szerződtetett segédszemélyzet végezzen a kijelölt szelvényben minden vízhozammérést, hogy ily módon a nagyvízi mérések idején kellőképpen begyakorolt és nagyjából állandó mérőegyüttes álljon rendelkezésre. Csak így biztosítható a jó eredménnyel végződő mérési munka.