Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - VIII. Kresser Werner: Az 1954. júliusi árvíz az osztrák Dunán
104 Kresser Werr tèr kaszon már viszonylag rövid. Ebből a megállapításból az árvízvédelemre vonatkozóan fontos következtetésekre jutunk. A felső-ausztriai szakaszon megmutatta az árvíz, hogy ott sürgős intézkedésekre van szükség —' különösen Linz biztonsága érdekében. A hullámtéren az utóbbi években emelt építményeket haladéktalanul le kell bontani és a lefolyási szelvényt ismét szabaddá kell tenni. A jövőre nézve az egész ország minden hullámtéri területére általános építési tilalmat kell kiadni és a tilalmat a legszigorúbban be kell tartani. Távlati tervként elkészítendő Linz város általános ármentesítési terve. • A felső-ausztriai Duna-szakasz többi részének árvédelmi kérdései csak a vízerőkihasználással kapcsolatban fognak megoldódni. Az Inn-erőművek példája meggyőzően igazolta, hogy a vízerőhasznosítással a vízgazdálkodás egyéb céljai és feladatai is összekapcsolhatók és meg is oldhatók. Az alsó-ausztriai árvédelmi töltések magassága az ideihez hasonló árvizek ellen kielégítő biztonságot nyújt. Csupán egyes töltések magasságát, így az északnyugati vasútvonal töltéseit, kell sürgősen megemelni. Az árvízkor kiderült, hog}' a legtöbb esetben a csurgásokat a töltések oldalában elhelyezett vezetékoszlopok okozták és ennek folytán veszélyeztették a töltések állékonyságát. Ezért a jövőre nézve legalábbis az új vezetékoszlopok felállítását kellene eltiltani a töltések közelében. Annak, hogy a bécsi medence töltéseivel nem volt baj, nem szabad helytelen következtetésekhez vagy gondatlansághoz vezetnie. Ne feledjük el, hogy a júliusi árvíz Alsó-Ausztriában rendkívül kedvezően alakult és így csak 40 éves gyakoriságnak felelt meg. Az időjárás alakulásának egész kis módosulása elég lett volna ahhoz, hogy például egy másodlagos árhullám keletkezzék, avagy nagy árvizet hozzon a Traun és az Enns, aminek folytán Bécsnél és a csatlakozó Duna-szakaszon lényegesen nagyobb lett volna az árvízi hozam. S természetesen nem lehet megmondani, hogy a védtöltések ebben az esetben is elég erősnek és kielégítő méretűnek bizonyultak volna-e. Ezért a bécsi medencében is kívánatos volna mindenekelőtt legalább az eredeti szelvényviszonyok gyors helyreállítására törekedni, nagyobb távlatban pedig — különös tekintettel a fővárosra — a biztonság fokozására kellene gondolni. Nincs még eldöntve, de nagyon is elképzelhető, hogy ez a feladat célszerűen egy Bécsnél létesítendő dunai erőmű építésével kapcsolatban oldható meg. A vízrajzi szolgálat megszervezése óta előfordult és ezért részletesen tanulmányozott árvizek közül az 1899. és az 1954. évi a két legnagyobb. Önként felvetődik tehát az a kérdés, hogy mekkora a valószínűsége egy olyan árvíznek, amely akkor állana elő, ha az 1899. és 1954. évi árvizeket előidéző körülmények közül a kedvezőtlenebbek találkoznának össze és azonos mederviszonyok eseten milyen magasan tetőzne Bécsnél ez az árvíz. A kérdés megválaszolása céljából olyan esemény előfordulásának a valószínűségét kell kiszámítani, amely egymástól független feltételek (kezdeti vízszint, az árhullám magassága, a mellékfolyók vízhozama) kölcsönös összetalálkozása következtében állana elő. A megoldást a valószínűségszámítás szorzási tétele alapján kapjuk és eszerint egy ilyen elméleti árvíz 100 évnél is ritkább jelenség volna. Az árvíz tetőzése az alsó-ausztriai szakaszon Kremsig mintegy 20 cm-rel, Bécsnél pedig 10 cm-rel lenne magasabb az 1899. évinél — az akkori mederviszonyokat feltételezve. Ez azonban tisztán számítási eredmény és nem szabad olyan tévedésbe
