Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
A vízellátás 75 éve mazása. A csőkutak és csáposkutak vízhozamának aránya azonos körülmények között közelítőleg 1 : 15. Ez mutatja a csáposkutak különleges szerepét a vízellátás fejlesztésében. A hazai gyakorlatban kialakult csáposkút-tervet mutatunk be a 6. ábrán. A kút építése egy nagyobb (kb. 5 m Q-jű) vasbetonaknának a vízzáró rétegig való lemélyítésével kezdődik. A mélyítés alatt az akna falába beépítik a csápok kihajtásához szükséges átmenő idomdarabokat. Az akna lesüllyesztése után, a hidrogeológiai szakvélemény alapján megjelölt mélységben és hosszúságban,megkezdődik hidraulikus sajtóval a csápok előrehajtása. Maga a „csáp" acélcső (kb. 200 mm !$), amely a kúposán kialakított fejrészből és a tulajdonképpeni szűrőcsőből áll. A kúpos fejrész nagyobb nyílásokkal van ellátva (anyagbehatolás céljából), míg a szűrőcső réselve van. Az előrehajtás alatt a csápban a szűrőcső falához illeszkedő belső, ún. anyagcsö van elhelyezve. Ennek folytán munkaközben csak a csápok végénél áramolhatik be a víz a csőbe és a szivattyúzási munka minimumra csökken. IIa a csáp előrehajtása megtörtént, az anyagcsövet visszahúzzák. A bemutatott terv szerint sugárirányban kihajtott csápok által összegyűjtött vizet függőleges tengelyű átemelöszivattyú szállítja a gyűjtőmedencébe. A víztermelés és a változó vízigény összehangolása érdekében két különböző teljesítményű 'szivattyút építenek be a kútba. A csáposkutakból kedvező körülmények között napi 12— 15 000 m 3, de kedvezőtlen esetben is 4— 8000 m 3 vízmennyiséget lehet kitermelni. 38* 5. ábra. 2 X 1500 m 3-es héjszerkezetű víztározó medence. (Mélyépítési Tervező Vállalat, 1952.) Abb. 5. Wasserbehälter in Schalenkonstruktion mit 2 x 1500 in 3 Inhalt
