Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
578 Illés György A Főigazgatóság a feladatait igazgatóságai, intézetei és vállalatai közreműködésével oldja meg. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a vízellátásra és csatornázásra vonatkozó, feladatkörébe utalt tudományos kutatásokkal, a Vízügyi Tervező Iroda — az említett szakmai ágban — a távlati- és kerttervezésekkel foglalkozik. Az igazgatási teendők és a műszaki irányítás egy részét a 12 vízügyi igazgatóság látja el. A városi víz- és csatornaművek üzemi főfelügyelete a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumhoz, míg az ipari vízmüveké a felügyeletet gyakorló minisztériumhoz tartozik. A vízszolgáltatás terén az egészségügyi érdekek védelmét az Egészségügyi Minisztérium és a Megyei Tanácsok Egészségügyi osztálya, az Országos Közegészségügyi Intézet közreműködésével gyakorolja. A vízellátásban közreműködő felsorolt szervek száma korántsem teljes, hiszen a tervezés és kivitelezés legnagyobb része az Épílésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik. Vízellátással foglalkozó nagyobb tervezővállalatunk a Mélyépítési Tervező Vállalat. Az ismertetett szervezet kétségtelenül bonyolult, bizonyos racionalizálásra szorul, azonban állandóan fejlődik, és a mindenkori igények szerint veheti majd fel a legmegfelelőbb alakot. • b) A vízmüvek fejlesztése A szocialista gazdálkodás bevezetésével, — mint fentebb már említettem — a vízellálás állami ügy lett. A kormányzati szervek évről évre megfelelő összegeket bocsátottak a vízellátást irányító szervek rendelkezésére, amelyek — a fejlesztési súlypontok, továbbá a közegészségügyi helyzet figyelembevételével — gondoskodtak a szétosztásról. A vízellátás műszaki megoldása a szakmai köröknek is egyik főfeladatává vált. A kitűzött nagy célok kedvet ébresztettek a szakemberekben az újszerű témákkal való foglalkozásra. Mind többen és többen foglalkoztak vízfeltárással, a vízellátás tervezésével, és napról napra gazdagodott vízellátási irodalmunk. Az évtizedes tapasztalatok hiánya természetesen éreztette hatását és nem minden esetben találtuk meg a legmegfelelőbb megoldást. A nehézipar és elsősorban a szénbányászat fejlesztése a vízellátási feladatokat nagyrészt az ipari centrumokra összpontosította. Az új ipari lakótelepeken, egyes városok ipari negyedeiben, a bányák lakótelepein új vízműveket, vízellátó berendezéseket és természetesen csatornázást kellett építeni. A súlypontképzés nem vonta el azért a figyelmet egyéb városainkról és községeinkről. Arra természetesen nem gondolhattunk, hogy sok évtized mulasztását néhány év alatt felszámoljuk, de a kezdeti lendület és igyekezet azt bizonyítja, hogy a törekvés megvolt és megvan a legégetőbb hiányosságok felszámolására. A 3 éves terv első része, sőt talán maga az egész 3 éves terv, helyreállítási munkákkal telt el. A vidéki városok meglévő vízművei, amelyek a háború során oly sok kárt szenvedtek (Budapest, Győr, Veszprém, Komárom, Dömös-Dobogókő és egyéb vízművek egész sora), komoly munka és nagy költség árán egymás után rendbejöttek. Jelentős mértékben bővült már a 3 éves terv során a falusi közkúthálózat, amelyet először részleges községi hozzájárulással, majd a későbbiek során már teljesen tervhitelből fejlesztettek. A 3 éves terv végén megkezdődött már néhány új vízmű építése is (Sümeg és Szentendre, majd a bányalakótelepek közül többek között liudolftelep, Ormospuszta, Várpalota, Dorog, Kisgyör). Az I. táblázat ismerteti azokat a városokat és községeket, ahol a 3 éves és az 5 éves terv keretében jelentősebb vízvezeték építési munka folyt. A táblázatban megjelölt településeken a legtöbb esetben egyelőre termé-