Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

562 Horváth Sándor és 4,1% (19Ô2) között változott, átlagos értéke 10,1% volt. Ezzel megkaptuk annak a mértékét, hogy a sekély mélységű gázlók elméletileg mekkora kárt okoznak a hajózásnak. Ezenkívül még meteorológiai (köd, szél, sűrű eső stb.), valamint egyéb tényezők (különböző vizsgálatok miatti várakozások, szenelés stb. miatti időveszteség) rontják a hajózás gazdaságosságát. Kivizsgálásuk már nem tartozik feladatkörünkbe, mert elhárításuk vagy csökkentésük kívül esik a folyamszabályozó mérnök tevékenységi körén. Hasonló vizsgálatokat végeztünk a Közép-Duna többi szakaszaira is. (A Mohács— Ómoldova közötti szakaszra a vizsgálatot, gázlóészlelési adatok hiányában nem állt módunkban elvégezni.) A részletes táblázatokat itt nem közöljük, csak az 1946— 1953 közötti időszakra vonatkozó átlagos értékeket foglaltuk össze a VIII. táblázatban. Ez az összefoglaló táblázat jól áttekinthető képet ad a Közép-Duna egyes szakaszainak hajózási viszonyairól. Eszerint a jeges időszak átlagos tartama a KözépDunán 21,7—32,4, a hajózási időszak tartama pedig, ennek megfelelően 332,8—343,5 nap között változott az 1946—1953 közötti időszakban. Az 1000 tonnás uszály forgalma a hajózási idényen belül 3,7—140,7 napon át volt korlátozva. A korlátozás legrövidebb ideig a Budapest—Dunaföldvár, legtovább pedig a Rajka— Gönyű közötti szakaszon tartort. A vízállás a sokévi átlag alatt maradt és a tényleges vízállás a jégmentes időszakban 42,5—57,6 napon át volt alacsonyabb a 340 napos átlagos tartósságú vízállásnál. A tényleges gázlórosszasági mérték a Rajka—Gönyű közötti szakaszon volt a legnagyobb (865 dm. nap) és csak utána következett az Ómoldova—Golubinye közötti zuhatagos szakasz 701 dm. nap értékkel. Említettük már, hogy a tényleges mélységhiány az egyes szakaszok mederállapotára rendkívül jellemző. A 25 dm-hez viszonyított mélységhiány átlagértékeit szemlélve, a Közép-Duna egyes szakaszainak rosszasági sorrendje a következőképpen alakul : Átlagos Átlagos mélységhiány mélységhiány Szakasz dm Szakasz dm 1. Ómoldova — Golubinye 5,92 5. Szob—Budapest 3,18 2. Bajka —Gönvű 5,36 6. Gönyű-Szob 2,67 3. Dévény —Rajka 4,31 7. Dunaföldvár —Mohács 1,37 4. Golubinye —Turnu-Severin 3,84 8. Budapest —Dunaföldvár... —3,53 Az 1000 tonnás uszály elméleti kihasználási lehetősége legkedvezőtlenebb (82,4%) a Rajka—Gönyü közti szakaszon és csak utána következik 84,2%-kal az Ómoldova -Golubinye közötti szakasz. Legkedvezőbb az uszálykihasználási lehetőség (91,1%) a Budapest—Dunaföldvár közötti szakaszon. Ennek megfelelően a veszteség szélső értékei 17,6 és 8,9%. A vizsgált időszak enyhe telei miatt a jeges napok száma 25—47%-kal kisebb volt a sokévi átlagnál. (L. а /V. táblázatot.) Ezért a jég miatti uszálykihasználási veszteség viszonylag csekély volt. A vizsgált időszak vízszegény is volt. Az 1947. és 1953. év vízjárását hosszantartó, rendkívül alacsony vízállások jellemezték. A nyolc esztendő középvízállása mintegy 40 cm-rel volt alacsonyabb a sokévi átlagnál. A vízjárási viszonyok miatti uszálykihasználási veszteség ennek ellenére sem ért el a Dunaföldvár—Mohács közötti szakaszt kivéve 1,5%-ot, bizonyítva, hogy a hajózási vízszín megválasztásánál egyik irányban sem estünk túlzásba. Részletesebben kell megvizsgálnunk a gázlók (a hajóút) elégtelen mélysége miatti veszteségeket. A legnagyobb veszteség (10,1%) a Rajka Gönyű közötti szakaszon volt, míg a Budapest— Dunaföldvár közötti szakasz gázlói nem akadályoz-