Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

598 Horváth Sándor A két világháború között Magyarország és Csehszlovákia a közép- és kisvízszabályozási munkálatok során kereken 400 ezer m

3 követ, 70 ezer m

3 rőzsehengerí épített be és mintegy 540 ezer m

3 kotrást végzett. A Magyarországra eső költség kereken 2 millió pengő, a Csehszlovákiára eső költség pedig kereken 23 millió csehszlovák korona volt. 1938-tól 1945-ig a Felső-Duna Csúny (1855 fkm) alatti szakaszán Magyarország ismét egyedül folytatta a kisvízszabályozást. 1938—1944 között beépítettünk kereken 106 ezer m

3 terméskövet és elvégezlünk 262 ezer m

3 kotrási. A második világháború után a kisvízszabályozás csupán a Közös Műszaki Bizottság újbóli megalakulása után, 1949-ben indult meg. Eddig az időpontig, 1948 végéig, a háborús károk helyreállítására és a viszonylag alacsony párhuzamművek magasítására a két állam kereken 85 ezer m

3 termés- és műkövei épített be. 188G (a középvízszabályozási munkálatok megkezdése) óta 1948 végéig mintegy 5 millió m

3 terméskő, és 110 ezer m

3 rözsehenger épült be, és kereken 10 millió m

3 kotrást, illetve földmunkát teljesílettek a Felső-Duna szabályozásával kapcsolatban. A 4. ábrán bemutatjuk a Gönyű körüli dunaszakaszon 1930 — 1943 között több lépésben végrehajtott kisvízszabályozás eredményét. A gönyűi gázló annak idején egyike volt a legrosszabbaknak. Az 1790,5 fkm táján lévő átmenetben a gázlómélység gyakran csupán 11 dm volt. A szabályozás után az átmenet, a tervezett sodorvonalnak megfelelően, az 1791,2 fkm-nél alakult ki, és mélysége kisvíznél is nagyobb 40 dm-nél. (A felső ábra az 1928. évi, a szabályozás előtti, az alsó pedig az 1943. évi, a szabályozás utáni állapotot tünteti fel.) Noha a Felső-Dunán csak a középvízszabályozási munkálatokat végeztük el teljesen, a kisvízszabályozásl pedig csak a pillanatnyi szükséghez képest hajtotíuk végre, mégis jelentős eredményeink voltak. A Felső-Dunán hajózási kényszerszünet jégmentes időszakban már nincsen ! A 25 dm alatti mélységgel jelentkező gázlók száma csökkent, mélységviszonyaik pedig megjavultak. Az elért eredmények ellenére sem mondhatjuk azonban azt, hogy a Gönyű feletti Felső-Duna a hajózás kívánságail kielégíli, annak ellenére, hogy a szakasz szabályozásáért Magyarország — előbb egyedül, később pedig Csehszlovákiával együtt, - hatalmas anyagi áldozaíot hozott. B) A KÖZÉP-DUNA A Gönyű- Ómoldova (1791—1048 fkm) közötti Közép-Dunát a hordalékviszonyok és a mederanyag szempontjából két részre oszthatjuk. A Gönyű— és Paks (1791 1533 fkm) közötti szakaszon a hordalék és a mederanyag kavics, és hordalékának egy részét a fenéken görgetve szállítja a Duna. A Paks alatti szakaszon már csak fokozatosan finomodó homokot és egyre növekvő mennyiségű iszapot találunk, és hordalékának legnagyobb részét már lebegtetve szállítja a folyam. A Paks feletti szakaszon a folyam elágazások és szigetek képzésére hajlamos, viszont lejjebb a folyómedret már a hatalmas kanyarulatok jellemzik. A Dráva torkolata a Közép-Dunát vízjárási szempontból két részre osztja. Amíg ugyanis a Gönyű— Drávatorok közötti szakaszon egy jelentékeny mellékfolyó sem táplálja a Dunát, addig a Drávatorkolat—Belgrád közötti szakaszán a Duna felveszi három legjelentősebb mellékfolyóját a Drávát, a Tiszái és a Szávát, melyek a folyam Gönyűnél másodpercenként 2091 m

3-es középvízhozamát 5380 m

3-re növelik. A Duna vízjárása a Száva torkolata alatt kiegyenlítetté válik. A Közép-Duna átlagos esése kilométerenként 6 em. Bár az esés eloszlása egyenletes, mégis egyes gázlókban (pl. a garamkövesdiben), rövid szakaszon 12—15 cm/km •esés is észlelhető.