Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - IV. Maurer Gyula: Nagyobb csatornák földmunkája

44 Maurer Gyula téve a rézsűcsúszás és a gép-leborulás veszélyének. Ha pedig a rézsű alján helyezzük el a mtinkagépet, felülről omolhat rá a laza talaj és összetörheti, vagy esetleg egészen el is boríthatja. A talaj felépítése, rétegződése tehát mindenképpen igen nagy hatással van a technológiai tervezésre. A geológiai rétegződést feltüntető talaj-hossz-szelvényen és talajkeresztszelvényeken mindig fel kell tüntetni a talajvíz felszínét is. A munkagépek kiválasztásának és a munka megszervezésének rendesen egyik sarkalatos alapkérdése az építés közben várható talajvízállás, illetve a kiásott csatornamederben kialakuló' természetes vízállás. Az előzetes talajfúrások alkalmával feltárt talajvízszinten kívül meg kell határozni a várható legalacsonyabb és legmagasabb talajvízszintet is. A talajvízszint ugyanis éves periódussal ingadozik. Ezenfelül nedves évek sorozata alkalmával általában magasabban, száraz évek sorozata alatt általában alacsonyabban áll a talajvíz szintje, ill. játszódik le az éves emelkedés és süllyedés. Ma már elég sok helyen rendelkezünk talaj vízszintészlelési adatokkal, amelyek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet havi és éves kiadványaiban rendelkezésünkre állnak. ' így módunkban van — egyelőre ugyan még csak igen durva közelítéssel — a talajfúrás alkalmával történt talajvízszint-megállapítás alapján, a legközelebbi talajvízszintészlelési kút adataival való egybevetésre támaszkodva, megbecsülni a várható legalacsonyabb és legmagasabb talajvízállást. Megjegyzem, hogy bármennyire is' csak közelítő becsléssel tudjuk ezeket az értékeket meghatározni, mégis elengedhetetlen alapjai kell, hogy legyenek a földmunka végrehajtására vonatkozó technológiai tervezésnek (3. kép). Valamely csatorna megépítésénél a földmunka végrehajtásának technológiáját tehát a fentiekre figyelemmel, több szempont alapján kell megtervezni. II. A MUNKAGÉPEK MEGVÁLASZTÁSA Az alkalmazható földmunkagépek több csoportba tartoznak, és technológiájuk erősen eltér egymástól. A szóbajöhető munkagépek leírása és üzemük részletes ismertetése helyett a tanulmány végén közölt szakirodalomra utalunk [3, 4, 8, 12 és 13]. Itt csupán alkalmazási lehetőségeikre kívánok rámutatni. Elsősorban különbséget kell tennünk a szárazon és a vízen mozgó földmunkagépek között. A szárazon dolgozó földmunkagépek közül leginkább a következők használatosak : a) közvetlenül a csatornamederből történő depóniaképzésnél : a lánctalpon járó vagy lépő forgókotrók, a lánctalpon vagy vágányon járó vedersoros csatornakotrók, a tológépek és a földgyaluk ; b) nagyobb távolságra történő szállításnál: a földnyesők (szkréperek), a vízágyú zagyszivattyúval és csővezetékkel, és végül a forgókotrókból és szállítógépekből álló gépcsoportok. Ha külön szállítóberendezéseket alkalmazunk, vágányos csillék, billenő teherautók, dömperek és szállítószalagok jöhetnek számításba. A talicskák, kordélyok és szekerek már nem tartoznak a korszerű földszállító berendezések közé. Vizén úszó földmunkagépként a vedersoros kotróhajók és a szívókotrók jönnek számításba. Végül csatornakotrásnál ritkábban, de mégis használatos földmunkagép még a kábelkotró. Az alkalmazandó munkagépeket a végzendő munka geometriai kívánalmai (kotrási mélység, szállítási távolság, a kialakítandó szelvény alakja és az egy-egy