Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
Szivattyútelepek tervezésének fejlődése 493 részét vasbeton-csatorna alkotja, amelyben az ideiglenes betétgerendás elzárás és a gerebek számára biztosítottak helyet. A gerebek tisztítását kézierővel lehet elvégezni, a gépterem magasságában elhelyezett gépész-szoba és munkás-pihenőszoba födémé alatt kialakított térben. A szívócsatornába csatlakoznak a szívóaknák és a gravitációs csatornák. Mindkét szivattyúnak egymástól független szívóaknája van, a közöttük levő választófal azonban nem ér fel a géptermi födém szintjéig, hanem csak a Kurcatartány legnagyobb engedélyezett vízszintje fölötti magasságban kiképzett födém síkjáig. Ezzel a kialakítással a két szivattyú közös légtérben volt elhelyezhető és ilyen módon kényelmesebb az üzem ellenőrzése. Erre a szintre a gépteremből kiinduló lépcsőn lehet lejárni. A szivattyúk alátámasztását vasbetongerendák biztosítják. A gravitációs csatornák válaszfalaira alapozták a nyersolajmotorokat, amelyeknek beton alaptömbjét rezgést gátló parafaszigetelés választja el az alépítménytől. A szívóaknák természetes megvilágítására a szívóoldal felőli falba üvegbeton világítófelületet terveztek. A szivattyúház felépítménye vasbeton keretek közötti téglafallal és előregyártott elemekkel lefedve épül. A gépteremből kezelhető a szivattyúk lapátállítószerkezete és a gravitációs csatornák elzárószerkezete is. A gépek szerelését 10 tonna teherbírású, kézihajtású futódaru fogja megkönnyíteni. Az épület bejárata úgy van elhelyezve, hogy egy tehergépkocsi hátrafelé menetben beállhat a gépterembe a furódaru alá és így róla a futódaru a gépeket le tudja emelni. A gépteremhez csatlakozik a vasbeton szívócsatornára oszlopokkal alapozott épületrész, amelyben a gépészszobát, a pihenőszobát, valamint a mosdót és a \V. C.-t helyezték el. Ugyancsak itt van hely egy kisebb kéziraktár számára is. A szivattyúház épületén kívül a szivattyúk vascsővel csatlakoznak az árvédelmi töltés alatt húzódó vasbeton nyomócsőhöz, amely egymás mellett fekvő, 2 db 2 m belső átmérőjű, vakolt vasbetoncsőből áll. A nyomócső és az épület, valamint a nyomócső és a hullámtéri akna között terjeszkedési hézagot alakítottak ki. A hullámtéri akna megközelítése az árvédelmi töltésről vasbeton kezelőhídon át lehetséges. A hullámtéren a zsilipakna és a Tisza-meder közé mintegy 150 m hosszú, kőburkolatos utócsatornát terveztek. Ennek a csatornának a végén azt a műtárgyat alakítják ki, amely alacsonyabb tiszai vízállásoknál a belvizeket a meder megrongálódása nélkül vezeti a Tisza medrébe, de ugyanakkor alkalmas arra is, hogy az úszóműre építendő 5 m 3/s teljesítőképességű szivattyútelep által felemelt öntözővíz a kőburkolatos utócsatornába folyjék. 5. A körtvélyesi szivattyútelep A következőkben egy kisebb, 2,5 m 3/s teljesítményű belvízátemelő szivattyútelepet ismertetek, amely a Hódmezővásárhelytől északra elterülő területekről összegyűlt belvizet a Tiszába emeli át. (5. ábra.) A szivattyútelepbe két, 1,25 m 3/s teljesítményű szivattyút terveztek, amelyek a leggyakoribb emelőmagaság esetén (4,2 m) emelik fel ezt a vízmennyiséget. A szivattyúk állítható lapátnak és robbanómotor hajtásúak, kúpkerekes hajtómű közbeiktatásával. A belvízcsatornából gereben át jut a víz a két, egymástól független szívóaknába. A gépészeti megoldásnál az a szembeötlő, hogy a két nyomócső egyesítését a tulajdonképpeni gépházi alépítményen belül oldotta meg a tervező és így nincsen
