Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

488 Binnyei István 2. .4 karapancsai szivattyútelep Vasalatlan alaplemezre épült a karapancsai szivattyútelep is (2. ábra). Elvi elrendezése hasonlít a tékési I. sz. telep elrendezéséhez, azonban a víznek a szivattyútelepre való rávezetése jobb, mint a békésinél. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a szivattyútelep helyének alkalmasabb megválasztásával a nyomóoldali derékszögű kanyar valószínűleg kiküszöbölhető lett volna. Lényeges különbség még az is, hogy a karapancsai telepen szívógázmotorok adják a hajóerőt. Az altalaj több méter vastagságban iszap, illetve finom homokos iszap, amely kiszárítva tömör, és bizonyos fokig vizet át nem eresztő, de viszonylag kevés víz jelenlétében könnyen folyásra hajlamos. A befogadó és a belvízcsatorna közötti állandó vízszintkülönbség miatt az építés tartama alatt száraznak ismert anyag később megfolyósodhatott és részint a víznyomáskülönbség, részint pedig a szivattyúzás hatására aláüregelések és repedések keletkeztek a vasalás nélküli alaplemezen. Ezek biztosítási munkák végrehajtását tették szükségessé, amelyeket Ihrig Dénes ismertetett.

1 A biztosítási munkák elvégzése óta eltelt több, mint 20 év igazolta Ihrig Dénes véleményét, amely szerint az elvégzett építőmunkákkal „a karapancsai szivattyútelep kérdése örök időkre nem oldódott m?g, mert vannak olyan hiányosságai is, amelyeken segíteni nem lehetett... Ezért valószínű, hogy 15—20 év múlva ismét elő kell venni a cementbesajtolást, és meg kell győződni a szívóakna, és akkor már remélhetőleg csak a szívóakna, állapotáról...". Az épület falai azóta tényleg megrepedtek, éspediglen valószínűleg azért, mert az alaplemez alatti üregeket nem sikerült az 1930. év őszén végzett cementbesajtolási munkák során tökéletesen kitölteni. Az elmúlt évek szivattyúzásai és az állandó vízszintkülönbség miatt az aláüregelődések tovább folytatódtak úgy, hogy a legközelebbi jövőben az alapok megszilárdításának kérdésével újra foglalkozni kell. A legutóbbi 24 év alatt az épület oldalfalaiban keletkezett repedések — különösen az elmúlt 6—8 évben — nagymértékűvé váltak. A repedések fölött átragasztott, cementhabarcsba rakott üveglemezek eltörtek, ill. megrepedtek, ami annak a bizonyítéka, hogy az épület mozgása nem szűnt meg. A karapancsai szivattyútelep alépítménye megerősítésének kérdésével nem kívánok részletesebben foglalkozni. Csupán arra mutatok rá, hogy a század elején épített és hiányosan feltárt, vagy alapozási szempontból egyáltalán meg nem vizsgált talajon épített, nagyméretű, vasalás nélküli, főleg téglabetonból készített alaplemezek nem mondhatók megbízhatóknak, bár ez az építési mód az akkori technikai és anyagismereteknek mindenben megfelelt. 3. A békési II. sz. szivattyútelep A korszerű szivattyútelep-tervezés egyik példája a villamos üzemű békési II. sz. szivattyútelep. Nemcsak üzemközben állítható lapátú szivattyúi miatt, hanem azért is, mert célszerű kialakításával jó példája annak, hogy viszonylag milyen kis alapterületen lehet nagy átemelőképessségű szivattyúkat elhelyezni. Amint a 3. ábrán látható, a szivattyútelepen két 5,5 m

3/s teljesítményű szivattyúegység van, amelyek a legjobb hatásfokkal a 2,4 m sztatikus emelőmagasságnál fognak dolgozni. Az 5,5 m maximális sztatikus emelőmagasságnál a szivattyú1 Lásd a Viíügyi Közlemények 1934. évi 1. számát.