Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
468 Pattantyús—Trenka A századforduló után a vízgépeket gyártó üzemek mindinkább felismerik, hogy a rendszeres üzemi adatgyűjtésen túlmenően elsősorban a kísérleti kutatómunka nyújthat olyan alapot, amelynek segítségével az eddigieknél jobb, nagyobb hatásfokú, gazdaságosabban működő szivattyútípusok biztos kialakítása válik lehetségessé. A Ganz-gyár próbaállomásán és a Műegyetemen Bánki Donát által alapított vízgéplaboratóriumban indul meg a kutatómunka. A korszerű áramlástani eredmények rávilágítanak a régi turbinaszivattyúk hibáira. A járókerék lapátozása igen sűrű volt, hogy a víz az Euler-egyenlet ideális viszonyait minél jobban kövesse s ez az áramlási veszteségek megnövekedésére vezetett. A. csigaház szelvényei viszont többnyire túlságosan nagyok. Ezzel a méretezés biztonságát vélték fokozni, figyelmen kívül hagyva a szabad áramlás feltételeit, amelyek az örvénylési veszteségek csökkentése érdekében nem engedik meg a szükségesnél nagyobb ún. holt-terek kialakítását. A lassú fordulatszám miatt nagyméretű gépeket kellett alkalmazni, hogy a szükséges szállítómagasságot elérjék. A nagyméretű, vízszintes tengelyű, csigaházas gépek elrendezése a telepeken általában olyan volt, hogy a szállítómagasság nagyrésze szívómagasságként jelentkezett és a szívás miatt a vízből kiváló levegő is lerontotta a szivattyúk hatásfokát [1 ]. ' A szivattyú-hatásfok kérdését — belvíz-szivattyúk esetében — általában le szokták becsülni, hiszen köztudomású, hogy mindössze 6— 8 hetes évenkinti üzemidejük miatt a legjobb hatásfokú géppel felszerelt telep sem lehet gazdaságos. Az üzemköltség évi összege ugyanis még kedvezőtlenül nagy üzemanyagfogyasztásnál is eltörpül a beruházási terhek mellett. Űj berendezés létesítésekor azonban ez az érvelés nem helytálló, mert a szivattyú rossz hatásfoka miatt nagyobb — tehát drágább — erőgépet kell beszerezni, ami a beruházási teher megnagyobbodására vezet. Szokatlanul nedves évek jelentős üzemköltség-többletet is jelentenek roszszabb hatásfokú szivattyú alkalmazása esetén. Öntözőszivattyúk esetében a jó hatásfok szükségessége vitathatatlan. Érdekes volna kiszámítani, hogy elavult szivattyútelepeink rossz hatásfokú szivattyúinak többlet-energiaszükséglete mekkora terület öntözéséhez volna elegendő és ezen a területen milyen értékű terméstöbbletet lehetne elérni. A szivattyútípusok fejlődésének egyik alapfeltétele a nagyteljesítményű Dieselmotor kialakulása és a villamos energiaelosztó-hálózat kifejlődése volt. Az utóbbi lehetővé teszi az olcsó, üzembiztos, kis helyen beépíthető és kitűnő hatásfokú villamos motor alkalmazását. A hajtógépek fejlődése a nagyobb fordulatszámú szivattyúk gyártását teszi lehetővé. Korszakalkotó jelentőségű a szárnylapátos szivattyúk kialakulása. A Ganzgyár ebben élenjáró szerepét bizonyítja, hogy az 1930. évben az egyiptomi Seru-i szivattyútelep versenytárgyalásán szárnylapátos szivattyújával nyeri el a megrendelést a kisebb fordulatszámú, nagyobb méretű és ezért drágább turbinaszivattyúkat ajánló világcégekkel szemben. Ez a szivattyú külső megjelenésében még igen közel állott a turbinaszivattyúkhoz (1. kép) vízszintes tengelyű, kettős beömlésű, csigaházas egység volt. A Seru-i szivattyúk egyikének szerelését a 2. kép mutatja. Jól látható rajta a különleges kiképzésű szárnylapátos forgórész. A szárnylapátos szivattyúk hatásfoka a régebbi szivattyúberendezések 50— 60%-os hatásfokával ellentétben megközelíti, sőt meghaladhatja a 90%-ot is. A szárnylapátos szivattyúk általában függőleges tengellyel készültek, ami a gépház méreteinek jelentős csökkentését is lehetővé tette. Üzemi szempontból a szárnylapátos gépek sokkal előnyösebbek a turbinaszivattyúknál, mert jelleggörbéjük (a vízszállítás változása az emelőmagasság