Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Vízrendezési munkálataink 509 dolgozása a többi vízügyi ágazatokkal és országos tervvé való kiépítése az országos vízgazdálkodási keretterv alakjában most történt meg. Az új beruházások között jelentős munka volt az árvédelem terén az 1947/48 évi felsőtiszai árvíz után a Tisza és Batár menti töltések erősítése és megemelése mintegy 2 millió m

3 földmozgósítással, továbbá a Zagyva kotrása, a SoroksáriDunaág alsó torkolati elzárógátja, valamint több dunai, tiszai, körösi és más íolyómenti töltés megemelése, mintegy 5 millió m

3 földmunkával. A belvízvédelem terén az első 5 éves terv ideje alatt kb. 40 m

3/s teljesítménnyel 25 helyen épült új szivattyútelep, illetve történt bővítés. Jelenleg 4 szivattyútelep építése folyik (villogói, békési II., vargahosszai, percsorai) együttesen 33 m

3/s teljesítménnyel, amelyeknek gépi berendezése a tél folyamán készül el. Négy további, együtt 22 m

3/s teljesítményű szivattyútelep munkálatai (fokközi, folyáséri, körtvélyesi, tiszasiilyi) az 1955. év végére fejeződnek be. A felsorolt telepek üzembehelyezése után az ország összes belvízszivattyútelepének teljesítőképessége 29%-kal emelkedik. További 48 m

3/s teljesítményű 9 szivattyútelep tervezése folyik. Több belvízvédelmi zsilip épül a védgátakba. A csatornahálózat műtárgyai közül elsősorban néhány olyan híd újjáépítése történt meg, amelyek a vízlefolyást akadályozó eddigi kisebb méretű hidak helyett váltak szükségessé. Említésreméltő még a borsodi ártéren az oly régóta megkezdett Csincse övcsatorna kotrási munkáinak elvégzése és a magyar—román határon szükséges belvízcsatorna-bővítés, I lanság-csatorna és a Rábca kotrása, és a Keleti öntöző hajózó főcsatorna mentén levő hortobágyvidéki belvízártér csatornáinak bővítése. IV. BEFEJEZETTNEK TEKINTHETŐ-E MAGYARORSZÁGON A VÍZRENDEZÉS ? A NIX. és a XX. században végzett vízrendezési munkák kétségtelenül világszerte elismert eredményeket hoztak Magyarország életében. 4 millió kat. hold árvízjárta terület megszabadult mocsaraitól és védve van az árvizek sűrű látogatásától. A folyók szabályozásával meggyorsult az árvizek lefolyása, az ármentesített területek felszíni vizeinek levezetésére jelentékeny berendezések létesültek. A vizektől elhódított területek benépesedtek, tanyák, községek, városok települtek rajtuk, a közlekedési hálózatokat kiépítették a mezőgazdaság egyre értékesebb befektetéssel művelte a területeket. Egyszóval : beköltözött az élet a magyar Alföldekre. Az ármentesítés még sincs befejezve, elsősorban azért, mert a felsorolt kulturális berendezés fokozottabb biztonságot kíván az aránylag ritkábban előforduló elöntések ellen is. Másodsorban azért, mert a vízrendezések magukban hordják a fejlesztés szükségességét. Az árvédelmi gátak közé szorított árvíz magasabb szintű, mint az ártéren elterülő. A csatornákkal felfogott és levezetett belvíz nagyobb tömegű, mint lia a víz a terepen folyik a befogadóhoz. Harmadsorban a rendkívüli árvizek veszélye sűrűbben fordul elő. Az elmúlt másfél évtized alatt fi árvízre és belvízre mondhatjuk, hogy hozzá hasonló előtte évtizedekig nem volt. Ilyen : az 1954. évi dunai árvíz, amely az Alpok hatalmas vízgyűjtőjére hullott többhetes eső és a hótömegek késői olvadása folytán júliusban tört ránk, az 1952/53-as tiszántúli belvíz, amely a szeptembertől januárig esett rendkívül nagy (400 500 mm-es) csapadékból állt elő, az 1947-es felsőtiszai árvíz, amelyet az Északkeleti-Kárpátok friss hótömegére december végén esett meleg eső idézett elő, az 1942. évi 700 ezer kat. holdat elöntő belvíz, amelyet a peremvidék több évi csapadékából megmaradt talajvíznek az Alföldön való felszínre törése okozott, az 1940. és 1941. évi országos árvíz és belvíz, amikor a vízzel telítve fagyott talajokra hullott nagy hótömegek hirtelen olvadtak el.