Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

452 Pichler János nát vagy zsilipet, rendszeres vízmunkálatokról nem volt szó. A másfélszázados török hódoltság alatt az ország vízállapota még rosszabbodott, mert a lakosság - a mocsarak, lápok útvesztőjében találván menedéket — az elöntések ellen nemhogy küzdött volna, hanem még egyes várak védelmére a környék elmocsarasítását fokozta. így pl. Szigetvárnál az Almás-patakot, az écsedi várnál a Krasznát, Gyula váránál a Körösök, Székesfehérvárnál a Séd és Gaja vizét vezették a vár körüli mocsárba. A török hódoltság után több mint száz évvel, a népesség gyarapodásának megfelelően merült fel a mocsaras területek lecsapolásának a szüksége és indult meg az ország alapvető fontosságú vízrendezéseinek elvégzése. A vízrendezési munkálatok a következő feladatkörökbe csoportosíthatók : 1. a folyók mederszabályozásával és árvédelmi töltéseik megépítésével kapcsolatos ármentesítés, 2. a pangó felületi vizek elvezetése, mocsarak, lápok lecsapolása, 3. az ármentesített területek belvizeinek rendezése, 4. élővízfolyások, patakok szabályozása, 5. a talaj testében levő vizek eltávolítása, tehát (tényleges) talajvízsüllyesztő lecsapolás, és a talajvízszint szabályozása. A fenti feladat-ágazatok a legszorosabban kapcsolódnak egymással és lépcsőzetesen, olykor inkább mozaikszerűen kiegészítik egymást. A talajvízszintszabályozás révén pedig folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a vízhasznosítás és az öntözés feladataival. Mindez együttesen alkotja a vízgazdálkodás körét. 1. Ármentesítés Az árvédelem megelőző lehetőségei : a víz visszatartása tárolással a folyó felső részén, a víz lefolyásának gyorsítása folyószabályozással, és az árvíz kiömlésének és szétterülésének megakadályozása árvédelmi gátakkal. Mivel főbb folyóink felső vízgyűjtőterülete határainkon kívül esik, az ármentesítésre két lehetőségünk van : mederszabályozással kedvezőbb vízlefolyási viszonyokat teremteni és árvízvédelmi töltések építésével az árvizek szétterülését megakadályozni. Azonban nemcsak a folyószabályozás érinti az ármentesítés eredményességét, hanem az árvédelmi töltések vonalvezetése is jelentős tényezője a folyó árvízi szabályozásának. Sajnos az árvédelmi töltések vonalozása sem a Dunán, sem a Tiszán nem felel meg az árvízi szabályozás követelményeinek. Az első kezdetleges töltéseket valamikor a helybeli lakósok építették. Helyüket és a vonalvezetést úgy választották meg, hogy az építés a legkevesebb munkát jelentse. Ugyanezeket a töltéseket erősítették később megyei közmunkával. Amikor már műszaki irányítással rendelkező ármentesítő társulatok, majd állami műszaki hivatalok vették át a töltések fejlesztését, igyekeztek volna a töltések vonatozásán az árvízi szabályozás követelményei szerint javítani, azonban kötve voltak a már megépített töltésekhez. A folyószabályozás célja a teljes egyensúlyi állapot megteremtése a folyó életenergiájában és az árvízi, középvízi és kisvízi sodorvonal egyirányba terelése. A folyók életműködése azonban nem állapot, amit rögzíthetünk, hanem egyéni folyamat, amely kibővül a mesterséges beavatkozások elleni küzdelemmel. Ezért a folyószabályozás folytonos fejlesztést és állandó fenntartást igényel. A folyószabályozás tehát műszaki előfeltétele az ármentesítésnek. Két főfolyónk : a Duna és a Tisza szabályozási műveinek kiépítése, illetőleg hiányuk, döntő módon hatnak az árvédelemre. Főfolyóink veszélyes árvizeit a tavaszi olvadás és a koranyári esőzések (zöldár), ritkábban az őszi-téli esőzések okozzák.