Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

.442 Gábri Mihály sítsenek kisebb öntözéseket a helyi vízbeszerzési lehetőségekre alapítva, a helyi munkaerő és anyagi források felhasználásával. így keletkezett a helyi vizekből való öntözés fogalma, melyet 1953-ban a Földművelésügyi Minisztérium rendeletileg is szabályozott. Helyi vizek közé tartoznak a sáncokkal (limánokban, skatulyázott legelőkön) felfogott csapadékból eredő vizek ; a nem állami felszíni tározókban, holtágakban, természetes vagy mesterséges halastavakban összegyűjtött és onnan kivett vizek ; a talajvízből kutakkal, források és galériák stb. segítségével kivett vizek ; és végül az országos vízmérleg szempontjából számításba nem vett kisebb vízfolyások vize, továbbá a folyókból kivett víz akkor, ha állami művek igénybevétele nélkül, helyi erőforrásokra támaszkodva használják. A helyi öntözések létesítéséhez a vízügyi szolgálat tervek készítésével és szakmai tanáccsal járul hozzá, maga az öntözés pedig vízdíjmentességben részesül. A helyi vizekkel való öntözéshez tartozik a limános öntözés. Ez az idényen kívüli (tároló) öntözésnek az a fajtája, melynél 2°/

0

0-nél nem nagyobb esésű szántó-, vagy rét- és legelőterületeinken a szintvonalakkal párhuzamosan létesített 50—100 cm magas töltéssel tartják vissza a tavaszi olvadás- és csapadékvizet. Ilymódon a talaj annyi nedvességet tárol magába vetés előtt, amennyi a várható csapadékkal együtt a tervezett terméshozam eléréséhez szükséges. A töltések eleje és vége a szintvonalakra merőleges irányban, vízszintes koronával lezárja a limánt. A limánokat megtöltheti a területükre hullott csapadék, vagy pedig víztárolók és mesterséges halastavak odavezetett felesleges tavaszi vize. A limános öntözés — a kedvező domborzati és talajadottságok folytán — a Szovejtuniöban elterjedt. Nálunk hasonlít hozzá a legelőkön és réteken alkalmazott skatulyázás. A limánnal visszatartott víz réten, legelön 15 — 20 napig, de legfeljebb a tavaszi felmelegedésig, tavaszi vetésnél 6 — 10 napig, őszi vetésnél 2 — 3 napig állhat csak a területen. E módszernél ügyelni kell azonban arra, hogy a túlzott tárolás következtében a feltalajvíz ne találjon összeköttetést az altalaj vízzel. A limános öntözés csekély beruházás mellett 10—15%-os terméstöbbletet eredményez, míg üzeme úgyszólván ingyenes. A helyi vízhasználattal való öntözés örvendetes módon terjed. Síkvidéki tározókból üzemelt 1954-ben a Debreceni Vízügyi Igazgatóság területén a furtai „Rákóczi" és „Sallai" tsz. 30 holdon (700 000 m

3 tározótérrel), a zsákai „Győzelem" tsz. 30 holdon (500 000 m

3 tározótérrel) és a csökmői „Haladás" tsz. 20 holdon (420 000 m

3 tározótérrel). A tározókat a termelőszövetkezet tagjai építették. Ki nem épített völgyeletekben vízvisszatartásos előöntözés folyik a Szegedi Igazgatóság területén a szirtesszéki semlyéken 80 kat. hold nagyságú szikes folton, ahol ma szép sziki mészpázsit terem. Legelőskatulyázással tartják vissza a csapadékot mintegy 1350 kat. holdon a Győri Igazgatóság területén és 3061 kat. hold övgátolt, tenyészidőn kívüli tározásra szolgáló terület volt a Gyulai Igazgatóság körzetében. Öntözéseinkből 1953-ban 41 579 kat. hold táplálkozott helyi vizekből, és ebből kereken 13 107 kat. hold volt limános öntözés, míg 1954-ben a limános öntözések kiterjedése 16 622 kat. holdra emelkedett. 6. AZ ÉPÍTÉS MAI HELYZETE Az öntözéssel kapcsolatos építési munkákat hosszú időn át a vízügyi hivatalok végezték házi kezelésben, vagy pedig vállakozókkal végeztették el. A nagyobb létesítmények építését a vízügyi főhatóság és az Öntözésügyi Hivatal is vállalatba adta ki. A kisebb vagy közepes jellegű munkák elvégzésére 19ől-ben alakult a vízügyi főhatóság felügyelete alatt a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat, a nagyobb jelen-