Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

20 Pichler János A több ezer holdon elterülő víztömeg a Tisza magas vízállása miatt nem tudott lefolyni, és hullámaival az árvédelmi gát mentett oldali rézsűjét támadta. Az övcsatorna építése folyik, és 1955-re befejeződik. Elkészülte utáni feladat az ártér 6 belvízöblözetének kiépítése. Ez annál is fontosabb, mert az ártér alsó széle a Tisza tervezett tiszaburai vízlépcsője felett 28 km-re van, és így a duzzasztás a belvízlevezetési lehetőségeket korlátozza. A Mátra-hegységből lefolyó vizektől szintén csak a hegység lábánál létesítendő övcsatornával tudjuk majd megmenteni a Közép-Tisza jobbpartján elterülő belvízöblözeteket. Igen előnyös helyzetet teremt a belvízrendezésre a tiszalöki duzzasztómű felett kiinduló Keleti öntöző- és hajózható főcsatorna. A főcsatorna nyomvonala nagyjából elválasztja a Hortobágy-folyó belvízárterét a külvízterületektől. így lehetőség nyílik arra, hogy a külvízfolyások: a Fürj-ér, Yidi-ér, Brassói ér, Magdolna-ér, Pece-ér, Kösely—Kondoros—Tocó, Hamvas, Sárréti és Köleséri csatorna összesen 60 m

3/s'árvízmennyiségét a Keleti főcsatornába, azon keresztül részint tározókba, részint a Kálló-főcsatornán át a Berettyóba, illetve a Körösökbe vezessük, és ezáltal a Hortobágy-folyó belvízárterét ezektől a víztömegektől mentesítsük. A tározókat kb. 80 millió m

3 víz befogadására tervezzük és egyúttal halastavak céljára vagy öntözővíz tarlalékolására hasznosítjuk. Ugyancsak jelentős belvízi tározási lehetőséget nyújt a Nyugati öntöző főcsatorna és a hozzátartozó nagyiváni és tiszapolgári tározó. A Nyugati főcsatornába a környező belvízártérről maximálisan 45 m

3/s vízmennyiség lesz bevezethető. Korszerű megoldással rendeződik az országhatárokkal metszett belvízárterek vízkérdése is. így a romániai vízgyűjtőből érkező vizek felfogására épül a Tisza — Szamos közén a Garand és a Galambos-csatorna, továbbá folyik a szamossályi holtág tárolásra való kiépítése, az Ecsedi láp területén bővítik a Keleti csatornát, a Sebes-és Fekete-Körös közötti területen pedig kb. 32 millió Ft összegű csatornabővítési, tároló- és szivattyútelepépítési programm megvalósításán dolgozunk. b) A mezőgazdasági szempontból szükséges fejlesztés • A belvízrendezés fejlesztésénél a csapadékvizek eltávolításának a mezőgazdaság kívánta időtartama a mértékadó. A tapasztalat szerint az öblözetek legnagyobb eltávolítandó vízmennyiségét a télen tárolódott hó tavaszi olvadása, és az olvadást esetleg kísérő csapadéksorozat szolgáltatja. Ugyanis a mértékadó tavaszi hóolvadásből és csapadéksorozatokból, a mezőgazdaság által még eltűrhető leghosszabb levezetési idő alapján meghatározott fajlagos vízszállításokáltalában .olyan vízmennyiségeket adnak, amelyek a nyári időszak veszélyes csapadéksorozataiból adódó átlagos vízhozammal megegyeznek. Rendkívüli nyári záporok és felhőszakadások egy-két nap alatti levezetésére olyan nagyméretű csatornákra és szivattyútelepekre volna szükség, hogy kiépítésük nem volna kifizető, és így ezekre az esetekre a belvízrendezési művek nem méretezhetők. A mezőgazdasági termelés szempontjából szükséges, de még gazdaságos is, hogy olyan belvízvédelmi berendezéseket építsünk, amelyek a mezőgazdaságilag müveit területekről a közepes gyakoriságú ősz-tél-íavaszi csapadék által, kevésbbé jó szerkezetű talajon előidézett belvizeket legfeljebb 14 nap alatt eltávolítják. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Tiszántúlon a téli hóolvadás vízérteke és az olvadás idejére bekövetkező csapadék összege 6—7 évenkénti ismétlődéssel 90 — 100 mm, amelynek 50%-a folyik le. Ennek a vízmennyiségnek 14 nap alatti eltávolítása átlag 40 l/s.km

2