Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XI. Dr. Szebellédy Lászlóné: A komplexometriás titrálások alkalmazása vízminőségi vizsgálatoknál
A KOMPLEXOMETRIÁS TITRÁLÁSOK ALKALMAZÁSA VÍZMINŐSÉGI VIZSGÁLATOKNÁL SZULFÁT ÉS KLORID MEGHATÁROZÁSA írta: Dr. SZEBELLÉD Y LÁSZLÓNÉ ETO. 543.3 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatervében szerepel felszíni és felszínalatti vizeink minőségi, valamint a szennyvizek vizsgálata. A vizsgálati módszerekkel szemben követelményünk többek között az, hogy a megkívánt pontosság mellett gyorsan és könnyen elvégezhetőek legyenek és így a laboratóriumba kerülő vízminták elemzése a beérkezéstől számított legrövidebb időn belül elkészülhessen. Feladataink közé tartozik tehát olyan korszerű módszerek összegyűjtése, illetve kidolgozása, amelyek vízanalitikai célra alkalmasak. A vízben ugyanis. — mint általában a nem tisztán kémiai oldatokban — közrejátszik az egyes összetevők, esetleg szerves komponensek zavaró hatása, és így nem minden módszer alkalmazható egyaránt. A fenti szempontokat figyelembevéve kezdtük el a komplexometriás titrálások kipróbálását. Nyolc évvel ezelőtt jelent meg Schwarzenbach svájci vegyész és munkatársai tollából az első komplexometriás meghatározásról szóló cikk [1 ]. Azóta világszerte számos könyvben és szakfolyóiratban találkozunk ezzel a módszerrel. Ma már alig van az analitikai kémiának olyan területe, ahol nem alkalmaznák. Kidolgoztak kvalitatív és kvantitatív, makro- és mikromeghatározásokat, használják ipari analíziseknél, élelmiszerkémiában, ásvány- és kőzetmeghatározásoknál, vér, állati és növényi nedvek stb. analízisénél. Nagy elterjedtségét annak köszönheti, hogy sok esetben pótolja a gravimetriás eljárásokat, ugyanolyan pontos eredményeket adó titrimetriás eljárással, ami különösen széria-analíziseknél igen nagy időmegtakarítást jelent [2]. A meghatározás azon alapul, hogy a fém-ionok olyan vegyületekkel, amelyek chelate-komplex képzésére alkalmasak, komplexeket képeznek. A legerősebb ilyen komplexképző vegyületek azok, amelyeknél a karboxil-csoport nitrogént tartalmazó vázon foglal helyet. Ezek közül az analitikai kémiában használatos a nitrilotriecetsav vagy komplexon I, az etilén-diamintetraecetsav vagy komplexon II és az etiléndiamintetraecetsav dinátriumsójának dihidrátja vagy komplexon III. Vízanalitikai szempontból a komplexon III-nak, a dinátrium-etiléndiamintetraacetat dihidrátnak (rövidítve : Na 2H 2Y . 2H 20) van jelentősége, amely Versenat és Trilon B. néven is szerepel az irodalomban és kereskedelemben. Még közelebbről : a komplexon III-mal ismeretes négyféle eljárás közül a fémindikáloros módszernek, amely egyszerűségénél, gyorsaságánál és nagy pontosságánál fogva a legelterjedtebb. A fémionoknak komplexon III-mal történő titrálása során a fémionkoncentráció a legnagyobb mértékben az ekvivalenciapont körül változik. A végpontot tehát fémionra érzékeny indikátor tudja jelezni. Ezek az indikátorok a pufferoldattal megfelelő pH-га beállított vizsgálandó oldatban a titrálás végpontjában éles színátcsapást okoznak. Ilyen indikátorok a murexid, az eriokrómfekete T és a szulfo-
