Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

14 Pichler János öntéstalajok, a Berettyó—Körösvidék réti agyagtalajai és a békés-csanádi löszhát. Legkisebb a vízbefogadóképessége (70 mm/m

3) — a szikeseken kívül — a nyírségi homoktalajoknak. A legnagyobb a vizvezelöképessége (0,4—1,0 mm/min) a nyírségi homoktalajoknak, a középtiszai fiatal öntéstalajoknak és a békés-csanádi löszhátnak, a legkisebb (0,1—0,2 mm/min) a Berettyó—Körösvidék réti agyagtalajainak. A talajok vízbefogadó- és vízvezetőképessége határozza meg elsősorban a belvizek keletkezésére jellemző lefolyási tényezőt. Az adatok szerint a Nyírségen és a békés-csanádi löszháton kisebb a lefolyási tényező, míg a Berettyó—Körös réti agyagtalaján és a Középtisza régi öntéstalaján nagyobb. A szikes talajok vízbefogadó és vízvezető képessége nulla, a szikes területeken ezért a legnagyobb lefolyási tényezővel kell számolni. » A talaj vízbefogadóképessége korlátolt. Ha a talaj megtelt vízzel, felszínén megjelenik a belvíz. Kienitz Vilmos tapasztalati megállapítása szerint normális csapadékjárású időben a Körös—Berettyó vidékén a 200 mm-ig terjedő őszi-téli csapadékot magába fogadja a talaj, a 200 mm feletti csapadékot azonban már nem tudja felvenni. Ezt a mennyiséget már el kell vezetni. A vízbefogadás lehetőségét nemcsak a talaj szerkezete, hanem mindenkori telítettségi állapota ifc befolyásolja. A tapasztalat szerint a legnagyobb belvizeket nemcsupán a rendkívüli csapadékok, hanem a megelőző és kísérő tényezők kedvezőtlen, sőt olykor szerencsétlen találkozásai idézik el. Ilyen tényező a talajfagy, a talaj vízzel való telítettsége, a fagyos földre hullott nagy hótömeg, a télvégi hirtelen olvadás, az olvadás idején leeső meleg eső. így például az 1940. évben az 1,5 millió kataszteri hold belvízi elöntést fagyott talajon tározódott nagy hótömegek hirtelen olvadása okozta. A folyók rendkívül magas vízállása miatt természetes lefolyásról az olvadást követő három hónapban nem lehetett szó : a belvizet csak szivattyúzással lehetett eltávolítani. A szivattyúzott víztömeg 566 millió m

3 volt. 1941-ben a megemelkedett talajvíz telítette a talajt, amelybe így a nagy csapadék nem tudott beszivárogni. A talajvíz szintje nyáron a Fersőtisza, ősszel a Középtisza vidékén és a Duna-Tisza közén tetőzött. A folyók vízállása közepes magasságú volt, de a szabad lefolyás tavasszal ezúttal sem volt lehetséges. A szivattyúzott víztömeg 937 millió m

3 volt. (Érdekes, hogy az 1952. november 1-től 1953. áprilisáig tartó belvízvédekezés alatt 535 millió m

3 volt a szivattyúzott víztömeg, a katasztrofális 1940. évi mennyiségnek 95%-a, és a hasonlóképpen rendkívüli 1941. évinek 60%-a. Megjegyzendő, hogy az 1952 — 53. évi belvíznél csak a csapadék mennyisége volt sok, de más kedvezőtlen körülmény — talajfagy, magas talajvízállás, stb. — nem játszott közre.) 1942. tavaszán a talajvíz a Körös-völgyben és az attól délre fekvő tiszai árterületeken számos helyen a felszínre emelkedett és több, mint 1,7 millió kat. holdat öntött el. Az 1941—42. évi belvízhelyzet megértéséhez Sümeghíj József dr.: „Az Alföld földtani felépítése és a belvizek feltörése" című előadásából idézek néhány alapvető megállapítást, amely azóta sem vesztette el időszerűségét. Az alföldi medencében a diluvium végén a folyók 50 — 100 m vastag kékhomok réteget terítettek szét. Ez a réteg a peremen még durva kavics, a medencében azonban homok, amelyre vizet át nem eresztő agyagos, szikes löszréteg települ átlag 10 m vastagságban. Ezt a fedőréteget futóhomok feltörések szakítják meg, amelyek mint nyitott ablakok működnek. Az alföldi medence altalajvize a kékhomok rétegben tárolódik. A felszínről a csapadékvíz a peremi kavicsrétegen és a homokablakokon át jut a kékhomok rétegbe. Az 1937 óta tartó nedves periódus hatásaként az alföldi medencét övező területek csapadékvize a kékhomokrétegben felgyülemlett annyira, hogy az addigi száraz időszakban a felszín alatt 4 —5 m-re lévő talajvízszint 1941 -42-ben 0,5 — 1,0 m-re megközelítette a felszínt, sőt számos helyen felszínre is tört. Az ilyen rendkívüli esetektől függetlenül a belvizek keletkezésében a kékhomokra rakódott fedőrétegeknek is jut közvetlen szerep. A Nagykúnságon és a