Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VIII. Honti Gyula: Adalékok tőzegtápterületeinek vízgazdálkodásához

206 Honti Gyula Az altalajöntözési kísérletből levonható következtetések az alábbiak : a) A tápláló és mellékcsatornák mélysége az altalaj nedvesítés szempontjából kedvező volt. A 0,8 — 1,0 m mély, 0,5 m fenékszélességű csatornákkal a talajvízszint megkívánt terep alatti 0,5-1 m mélységét könnyen biztosíthattuk. A víz a csatornák oldalán és fenekén nagy intenzitással szivárgott be az altalajba. A szivárgási sebesség a csatorna vízszintjének emelésével fokozódott, tehát igyekeztünk minél magasabb vízállást tartani a csatornákban. b) A talajvíztükör emelkedése az egyes szelvényeken belül nagyjában egyenletes volL Egyes rendellenességek, például az E szelvény északi részén mutatkozó emelkedés, a közbülső csatornák hatásából eredtek. A 20 m-es csatornatávolságii A szelvény és az 50 m-es В szelvény közepén a 9. napon, a 100 m-es С szelvénynél a 12. napon, a 150 m-es D szelvénynél a 18. napon, végül a 200 m-es csatornatávolságú E szelvény közepén a 25. napon érte el a talajvíztükör a tervezett 103,5 m-es magasságot, azaz a 0,9 m-es emelkedést. A kísérlétnél alkalmazott csatornatávolságok mellett a meghatározott talajvízszint előállításához szükséges idők aránya: 1:1 : 1,3 : : 2 : 2,7. Ez azt jelenti, hogy az adott talajviszonyok mellett 100 m-es csatornatávolság esetén 30%-kal, 150 m-nél 100%kal, 200 m-nél 170%-kal több idő kell a talajvíztükör azonos magasságra való emeléséhez, mint a 20 és 50 m-es csatornatávolság mellett. A különböző szélességű táblák közepén előállott talajvízszintemelkedéseket a 3. ábrán a beszivárgott vízmennyiségek, a 4. ábrán a szivárgási idő függvényében tüntettük fel. Ezek alapján az egyes kultúráknak legjobban megfelelő csatornatávolság, illetve a szükséges talajvízszintszabályozás időtartama megállapítható. c) A kísérleti területről különböző irányban elszivárgó vízmennyiséget az égtájak szerint elhelyezett megfigyelőlyukak vízállásváltozásaiból kiszámítottuk és ennek alapján arra víz mennyisége elérte a beadahelyességét a lecsapolás adatai 3. ábra. A 20—200 m széles táblák közepén bekövetkezett talajvízszintemelkedés ill. süllyedés az öntöző ill. lecsapolt vízmennyiség függvényében Fig. 3. Relèvement (et abaissement) du niveau de la nappe souterraine au milieu des champs de 20 à 200 m de largeur en fonction du débit spécifique az eredményre jutottunk, hogy a kifelé áramlott goltnak kereken 2f3-át. A számítás megközelítő is megerősítették. Tehát a 36 000 m

2 alapterületű kísérleti telepünkön csupán 7900 m

3 víz maradt, és felemelte a talajvíztükröt 0,9 m-rel, azaz 32 400 m

3 talajtérfogatot telített. így az adott tőzegtalajon 0,1 m talajvízszintemeléshez hektáronkint 244 m

a víz beszivárogtatására volt szükség. Megjegyezzük, hogy a párolgást számításainknál