Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - VII. Ubell Károly: A víztartó rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszerek összehasonlítása
Víztartó rétegek vízadóképességének meghatározása 1 91 tagsága : km Q W(u) 4jt S 100 г 2// [ст г/регс ] ЮОО 10.000 7. ábra. A log r 2/t függvényében felrakott log s értékek megtört görbét határoznak meg. Az egyes észlelőkutakban meghatározott adatok a szivattyúzás kezdeti időszakában külön értékeket képviselnek. Bizonyos idő eltelte után minden kút pontjai egyetlen folytonos görbe mentén helyezkednek el. A 7. ábrán bemutatott példában a kezdeti időszakra eső adatok felhasználásával a következő eredményeket kaptuk : a 2,5 m-re lévő kutak adataiból S = 0,00205, km = 0,0748 dm 2/s 5 „ „ „ „ = 0,0166 = 0,0644 „ 10 „ „ „ „ = 0,0388 = 0,0621 „ 15 „ = 0,1094 = 0,0354 „ Látható, hogy a tárolási tényező a kút közelében igen kicsiny, majd a távolsággal együtt fokozatosan növekszik. Véle ellentétben a km szorzat erősen csökken. Az ellentétes változás azt mutatja, högy a szivattyúzás kezdeti időszakában a kúttól távolodva fokozatosan kisebb vastagságban indul csak meg az áramlás. Az egyensúly- és egyensúlyhiány-módszer együttes alkalmazásával vizsgáltuk azt, hogy miért növekszik a szivárgási tényező számított értéke nagyobb vízkivételek esetén. Ehhez, a szivattyúzás kezdeti időszakára eső. változásoktól eltekintve, azokat a pontokat használtuk fel, amelyek már egyetlen görbe mentén helyezkednek el. Így az egyensúlyhiány-módszerrel különböző vízkivételek esetén is állandó tárolási tényezőt kaptunk, a km szorzat azonban növekedett, és ha elfogadtuk azt a feltételezést, hogy a réteg teljes vastagságában előállott az áramlás, a szivárgási tényező ugyanakkorára adódott, mint a Thiem-képlettel. Az észlelési adatokból megbízható módon csak a km szorzat növekedését lehet
