Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VII. Ubell Károly: A víztartó rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszerek összehasonlítása

196 Ubell Károly kiegyenlítő görbe, és a kisebb mérési hibák is kiegyenlítődnek. Több megfigyelőkút alkalmazásával több helyen állapítható meg a szivárgási tényező. Nagy előnye a módszernek, hogy a tárolási tényező meghatározására is lehetőséget nyújt. 5. ábra. Theis szuperponáló grafikus módszerének alkalmazása az egyensúlyhiányképlet megoldására Az egyensúlyhiány-képlet alkalmazási lehetőségeire és a módszer bírálatára még visszatérünk, de előbb még néhány alapösszefüggést kell tisztáznunk. Ha a szivattyúzás időtartama (/) növekszik, az egyensúlyhiány-képletben szereplő и paraméter erősen csökken és ezért a (7) kifejezésben a In и értéken túl lévő tagok elhanyagolhatók. Ez az elhanyagolás akkor engedhető meg, lia a W(u) > 4,0, mert akkor az и < 0,01. Ebben az esetben a vízszintsüllyedés a következőképpen fejezhető ki : s — Q W(u) = Ö Q Att km A . [ - 0,5772 - In u] = 4тг km 4 ti km 1 In 0,5772 U J (56) Figyelembevéve, hogy — = , valamely meghatározott észlelőkútban — amikor II T ib r állandó, — a leszívás változása a (t

2 — /

x) időtartam alatt : S

2 Sj Q ï

aU 4 л: km (8) amiből áttérve a Briggs-féle logaritmusokra : Q к = log 5,45m (s

2—s

x) 4 Ezt a megoldást Jacob (1940) javasolta és módosított egyensúlyhiány-képletnek nevezte el [4].