Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VI. Dr. Kessler Hubert: A beszivárgási százalék és a tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása karsztvidékeken

A beszivárgási százalék karsztvidéken 187 A terep lejtési viszonyai szempontjából a mecseki tapasztalatok más karsztvidéken is hasznosíthatók, mert a mecseki lejtésviszonyok általában hasonlóak a többi karsztos hegységekéhez. Ha vannak is meredekebb hegyoldalak, pl. a Biikkhegységben, ezekkel kapcsolatban figyelembe kell vennünk, hogy a meredek hegyoldalak karsztvidéken általában fennsíkokat határolnak, amelyek a meredek lejtők kedvezőtlenebb beszivárgási viszonyait ellensúlyozzák. Karsztos vízgyűjtőterületek megállapításánál természetesen nem elegendő csak magának a karsztos felszínnek a kiterjedését a térképről lemérni, hanem figyelembe kell venni a szomszédos nem karsztos területeket is, amelyek felszínen lefutó vizüket a karsztra átadhatják. Magyarországi viszonylatban elég ritka az ilyen eset, mert nem karsztos kőzetek szomszédságában általában a karsztos földközépkori képződmények alkotják a magasabban fekvő terep főtömegét. A beszivárgási százalékot döntően a növénytakaró befolyásolja, tehát ebből a szempontból elég lényeges, hogy a mecseki viszonyok ne legyenek nagyon eltérőek azoktól, amelyeknél a számításokat alkalmazni akarjuk. Tűlevelű erdővel borított és teljesen kopár karsztvidéken nyilván nagyobb a beszivárgási százalék. Nálunk azonban kevés ilyen terület található. A BESZIVÁRGÁSI SZÁZALÉK MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE » A mértékadó csapadékszázalék alapján megmagyarázható a bővizű tatai Pokolforrás és a Zámolyi-forrás 1949-ben történt feltűnő apadása, majd teljes kiszáradása, amire eddig nem lehetett kielégítő magyarázatot adni. Kétségtelen, hogy 1949-ben átlagon aluli volt a Pokol-forrás szempontjából szóbakerülő 439 mm-es évi csapadékmennyiség. De az elmúlt 40 év alatt voltak ennél kisebb évi csapadékok is, és a forrás mégsem apadt el. Például 1943-ban 422 mm, 1921-ben 414 mm és 1917-ben 408 mm volt az évi csapadék. Az 1949. évi katasztrofálisan alacsony beszivárgási százalékot az okozta, hogy ezévben a mértékadó csapadék az átlagos 147 mm helyett csak 42 mm, a mértékadó csápadékszázalék tehát 9,5% volt, míg 1943-ban 22%, 1921-ben 30% és 1917-ben 37% volt ez a döntő tényező és ezért nem apadt el a forrás a kisebb évi csapadékmennyiség ellenére sem. Az elmúlt 50 évben egyetlen egyszer sem voltak a beszivárgás szempontjából annyira kedvezőtlen csapadékviszonyok, mint 1949-ben, amiért is megismétlődésük csak igen kis valószínűséggel várható. A mértékadó csapadékszázalék segítségével magyarázatot találunk a Bükkhegység forrásainak 1952. és 1953. évi hozamában mutatkozó látszólagos ellentmondásokra is. Az országos forrásnyilvántartás keretében rendszeres, havonta, vagy még sűrűbben végzett mérésekkel ellenőrzött bükkhegységi források hözama 1953-ban a kisebb csapadék ellenére nagyobb volt, mint 1952-ben, amikor az évi csapadékösszeg átlagon felüli volt. Az ismertetett eljárással kiszámított beszivárgási százalék azonban 1952-ben 30, 1953-ban pedig 49 volt, ami fényt derít a látszólagos ellentmondásra. A bükkhegységi forrásmérések alapján alkalom nyílott arra, hogy a számítási eljárás érvényességét a Bükk-hegységre is ellenőrizzük. Az említett két év igen eltérő csapadékviszonyai és forráshozamai alapján a Bükk-hegység összes forrásainak együttes vízgyűjtőterülete az 1952. évi adatok alapján számítva 172,3 km

2, az 1953. évi adatok alapján 177,8 km

2-nek adódott. A két szélsőséges év adatai tehát alig 3%-kal eltérő eredményre vezettek. A két értékből számított 175,0 km

2-es átlaggal szemben a Bükk-hegység tényleges, térképről lemérhető karsztos területének nagy-